1 Szádhoz a kürtöt! Mint a sas, úgy jön az Úr házára! Mert megszegték az én frigyemet, és vétkeztek az én törvényem ellen!
2 Kiáltnak hozzám: Én Istenem! mi, az Izráel, ismerünk tégedet!
3 Megvetette Izráel a jót, kergesse hát az ellenség.
4 Királyt emeltek õk; de nem én általam; fejedelmet választottak, de tudtomon kivül. Ezüstjökbõl és aranyukból bálványokat formáltak; csak azért, hogy semmivé legyen.
5 Megútálta a te borjúdat, oh Samaria! Haragom felgerjedt ellenök. Meddig nem lehetnek még tiszták?
6 Mert ez is Izráelbõl való! kézmûves csinálta azt, és nem Isten az. Bizony forgácscsá lesz Samaria borjúja!
7 Mert szelet vetnek és vihart aratnak. Nem indul szárba; termése nem ad lisztet, ha adna is, idegenek nyelik be azt.
8 Elnyeletett Izráel! Olyan immár a népek közt, mint az edény, a melyen nincs gyönyörûség.
9 Mert õk Assiriához folyamodnak; Efraim magában bolygó vadszamár; szeretõket bérelnek.
10 De ha bérelnek is a pogányok közt, most összegyûjtöm õket, és kezdenek majd lefogyni a fejedelmek királyának terhétõl.
11 Mivel megszaporította Efraim az oltárokat a bûnre, bûnre vezették õt az oltárok.
12 Ha tízezer törvényt írnék is elébe; idegennek tekintenék azokat.
13 Nékem szánt áldozatképen húst vágnak és esznek; az Úr nem tekint azokra kedvesen. Immár megemlékezik az õ álnokságukról, és megbünteti az õ vétkeiket; Égyiptomba fognak õk visszatérni.
14 Most Izráel elfeledkezett az õ alkotójáról és palotákat épített; Júda megerõsített városokat szaporított. De én tüzet bocsátok városaira, és az emészti meg az õ erõsségeit.