1 Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélbõl, és monda:
2 Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!
3 Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy?
4 És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgõ hangon szólasz-é, mint õ?
5 Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsõséggel és fenséggel!
6 Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg õket!
7 Láss meg minden kevélyt és törd meg õket, és a gonoszokat az õ helyükön tipord le!
8 Rejtsd el õket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel:
9 Akkor én is dicsõítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed!
10 Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fûvel él, mint az ökör!
11 Nézd csak az erejét az õ ágyékában, és az õ erõsségét hasának izmaiban!
12 Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak.
13 Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak.
14 Az Isten alkotásainak remeke ez, az õ teremtõje adta meg néki fegyverét.
15 Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mezõ minden vadja ott játszadozik.
16 Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein.
17 Befedezi õt a lótuszfák árnyéka, és körülveszik õt a folyami fûzfák.
18 Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is.
19 Megfoghatják-é õt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tõrökkel?!