1 Az éneklõmesternek a neginóthra, Dávid zsoltára.
2 Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat!
3 Emberek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsõségem? Meddig szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot? Szela.
4 Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok!
5 Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! Szela. [1]
6 Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban.
7 Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram!
8 Nagyobb örömöt adsz így szívembe, mint a mikor sok az õ búzájok és boruk.
9 Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást.