1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára. [1] [2]
2 Az egek beszélik Isten dicsõségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.
3 Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést.
4 Nem olyan szó, sem olyan beszéd, a melynek hangja nem hallható:
5 Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az õ mondásuk. A napnak csinált bennök sátort.
6 Olyan ez, mint egy võlegény, a ki az õ ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hõs, hogy futhatja a pályát. [3]
7 Kijövetele az ég egyik szélétõl s forgása a másik széléig; és nincs semmi, a mi elrejtõzhetnék hevétõl.
8 Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyût.
9 Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket. [5]
10 Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestõl fogva igazságosak.
11 Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is.
12 Szolgádat is intik azok; a ki megtartja azokat, nagy jutalma van. [4]
13 Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bûnöktõl tisztíts meg engemet.
14 Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektõl.
15 Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai elõtted, legyenek, oh Uram, kõsziklám és megváltóm.