© 2010 Urantia Alapítvány
131:0.1 JÉZUS, Gonod és Ganid alexandriai ottléte alatt a fiatalember sok időt és az apja pénzéből nem kis összeget szentelt annak, hogy összegyűjtse a világ vallásainak az Istenről és az Istennek a halandó emberhez fűződő viszonyáról szóló tanításait. Ganid hatvannál is több tanult fordítót alkalmazott a világ Istenségekkel kapcsolatos vallási tantételeinek kivonatolásához. E feljegyzésben tisztáznunk kell, hogy az egyistenhitet bemutató mindeme tanítások főként, közvetlenül vagy közvetve, Makiventa Melkizedek hitterjesztőinek hitszónoklataiból származtak, akik a sálemi központjukból indultak útjukra, hogy elterjesszék az egy Isten — a Fenséges — tantételét egészen a föld határaiig.
131:0.2 Ezennel közreadjuk Ganid kéziratának kivonatát, melyet Alexandriában és Rómában készített, és amely a halála után még évszázadokig fennmaradt Indiában. Az anyagokat tíz cím alatt gyűjtötte a következőképpen:
131:1.1 A Melkizedek tanítványainak fennmaradt tanításai, kivéve azokat, amelyek a zsidó vallásban őrződtek meg, a legjobban a cinikusok tantételeiben maradtak fenn. Ganid válogatása az alábbiakra terjedt ki:
131:1.2 „Az Isten a legfelsőbb; ő a menny és a föld Fenségese. Az Isten az örökkévalóság tökéletessé lett köre, és ő uralja a világegyetemek mindenségét. Ő az egyedüli teremtője a mennyeknek és a földnek. Mihelyt elrendel egy dolgot, az a dolog van. Az Istenünk egy Isten, és ő könyörületes és irgalmas. Minden, ami magasságos, szent, igaz és szép, az olyan, mint a mi Istenünk. A Fenséges a menny és a föld világossága; ő a kelet, a nyugat, az észak és a dél Istene.
131:1.3 Még ha elmúlik is a föld, a Legfelsőbb tündöklő orcája fenségben és dicsőségben megmarad. A Fenséges az első és az utolsó, mindennek a kezdete és vége. Csak ez az egy Isten van, és az ő neve Igazság. Az Isten önmagától létező, és mentes mindenféle haragtól és gyűlölségtől; halhatatlan és végtelen. Az Istenünk mindenható és adakozó. Míg számos megnyilvánulása van, mi csak magát az Istent imádjuk. Az Isten mindent tud — ismeri a titkainkat és a megnyilatkozásainkat; azt is tudja, hogy mi magunk egyenként mit érdemlünk. Az ő hatalma kiterjed minden dologra.
131:1.4 Az Isten békét hoz és hűen védelmez mindenkit, aki féli őt és bízik benne. Megüdvözít mindenkit, aki szolgálja őt. A teremtésösszesség a Fenséges hatalmában létezik. Az ő isteni szeretete a hatalmának szentségéből szökken elő, és a szeretet az ő nagyságának hatalmából születik. A Fenséges rendelte el a test és a lélek egyesülését és ő ruházta fel az embert saját szellemével. Amit az ember tesz, az egyszer szükségképpen véget is ér, de amit a Teremtő tesz, az örökké folytatódik. Mi az emberi tapasztalásból nyerünk tudást, de a bölcsességünk a Fenséges szemléléséből ered.
131:1.5 Az Isten hoz esőt a földre, ő miatta süt a nap a csírázó magra, és hoz nekünk bőséges termést ezen élet jó dolgaiból és örökkévaló üdvözülést az eljövendő világban. Az Istenünk nagy fennhatósággal bír; az ő neve Kiváló és az ő természete megfejthetetlenül rejtélyes. Amikor betegek vagytok, a Fenséges az, ki meggyógyít. Az Isten tele van jósággal az emberek iránt; nincs olyan barátunk, mint a Fenséges. Az ő kegyelme megtölt minden helyet és az ő jósága eltölt minden lelket. A Fenséges változhatatlan; és ő a mi segítőnk a szükség minden óráján. Bárhol imádkozzál is, a Fenséges feléd fordítja orcáját és az Istenünk meghallgat téged. Az emberek elől elbujdokolhatsz, de az Isten elől nem. Az Isten nincs messze tőlünk; ő mindenütt jelenvaló. Isten tölt ki minden helyet és ő lakozik annak az embernek a szívében, aki féli az ő szent nevét. A teremtés a Teremtőben van és a Teremtő benne van a maga teremtésében. Keressük a Fenségest és azután megtaláljuk őt a szívünkben. Egy kedves barátod felkutatására indulsz, hogy aztán felfedezd őt a lelkedben.
131:1.6 Az Istent ismerő ember minden embert magával egyenlőnek tekint; ők a testvérei. Az önzőknek és azoknak, akik semmibe veszik a húsvér testbeli testvéreiket, unalom lesz a jutalmuk. Akik szeretik a társaikat és akik tiszta szívűek, azok meglátják majd az Istent. Az Isten sohasem feledkezik meg az őszinteségről. Elvezeti az őszintéket az igazságra, mert az Isten az igazság.
131:1.7 Az életetekben az élő igazság szeretete révén győzzétek le a tévedést és küzdjétek le a rosszat. Minden emberi kapcsolatotokban jót tegyetek a rosszért cserébe. Az Úr Isten irgalmas és szeretetteljes; megbocsátó. Szeressük az Istent, mert megszeretett ő már minket. Az Isten szeretete révén és az ő kegyelmén keresztül üdvözülünk. A szegények és a gazdagok testvérek. Az Isten az ő Atyjuk. Olyan rosszat, mit magatoknak se tennétek, ne tegyetek másokkal.
131:1.8 Mindenkor szólítsátok őt a nevén, és amint hisztek az ő nevében, úgy az imátok meghallgatásra talál. Mily nagy megtiszteltetés imádni a Fenségest! Minden világ és a világegyetemek imádják a Fenségest. Minden imátokkal mondjatok köszönetet — imádásra emelkedjetek. Az imádságos hódolat kitér a rossz elől és megakadályozza a bűnt. Mindenkor imádjuk a Fenséges nevét. Aki menedéket talál a Fenségesben, az elrejti hiányosságait a világegyetem elől. Tiszta szívvel állva az Isten előtt elmúlik a félelmetek minden teremtéstől. A Fenséges olyan, mint a szerető apa és anya; ő valóban szeret minket, földi gyermekeit. Az Istenünk megbocsát nekünk és vezeti lépteinket az üdvözülés útjain. Kézen fogva visz minket és vezet magához. Isten megmenti azokat, akik bíznak benne; nem kényszeríti az embert, hogy szolgálja az ő nevét.
131:1.9 Ha a Fenséges hite megjelent a szívedben, akkor mentes maradsz a félelemtől végig az életed napjai alatt. Ne bosszankodj az istentelenek jóléte miatt; ne félj a rosszat forralóktól; fordítsd el lelkedet a bűntől és vesd teljes bizodalmadat az üdvözülés Istenébe. A halandó vándor kimerült lelke örök nyugodalmat talál a Fenséges karjában; a bölcs ember áhítozik az isteni ölelésre; a földi gyermek vágyik az Egyetemes Atya karjának biztonságára. A nemes ember azon magas állapot elérésére törekszik, ahol a halandó lelke összevegyül a Legfelsőbb szellemével. Az Isten igazságos: amely gyümölcsöt nem szedünk le az ültetvényünkről e világon, megkapjuk azt a következőben.”
131:2.1 A palesztinai kéniek a Melkizedek-tanítás sok elemét megmentették, és e feljegyzésekből, ahogy azokat a zsidók megőrizték és átalakították, Jézus és Ganid a következő válogatást készítette:
131:2.2 „Kezdetkor az Isten megteremtette a mennyeket és a földet és benne minden dolgot. És látta, hogy minden, amit teremtett, nagyon jó. Az Úr, ő az Isten; nincs kívüle senki a mennyben fent vagy a földön lent. Ezért az Úr Isteneteket teljes szívvel és teljes lélekkel és teljes erővel szeretnetek kell. A föld úgy megtelik az Úrral kapcsolatos ismeretekkel, mint ahogy a vizek borítják a tengert. A mennyek hirdetik az Isten dicsőségét, és az égbolt vallja a kezének művét. A nap továbbadja a szót a másik napnak; az éj jelenti a hírt az éjnek. Nincs olyan beszéd vagy nyelv, ahol a hangjuk nem hallható. Az Úr munkája nagy, és bölcsen tett mindent, mit tett; az Úr nagysága felmérhetetlen. A csillagokat számon tartja; mindegyiket nevén szólítja[1].
131:2.3 Nagy az Úr ereje és a bölcsessége végtelen. Azt mondja az Úr: »Amennyivel magasabbak a mennyek a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.« Az Isten mély és titkos dolgokat nyilatkoztat ki, mert őnála a világosság. Az Úr irgalmas és kegyes; türelmes és bővében van a jóságnak és az igazságnak. Az Úr jó és egyenes; az engedelmeseket igazságban vezeti. Érezzétek és lássátok, mily jóságos az Úr! Áldott az ember, aki Istenben bízik. Isten a menedékünk és az erőnk, nagyszerű támaszunk a szorongattatásban[2].
131:2.4 Az Úr kegyelme mindörökre azokkal van, akik tisztelik őt és az ő igazságosságát még a gyermekeink gyermekeivel is. Az Úr kegyes és irgalommal teli. Az Úr mindenkihez jó, és gyöngéd irgalmassága kiterjed az ő teremtésösszességére; meggyógyítja a megtört szívűeket és bekötözi az ő sebeiket. Hová futhatnék az Isten szelleme elől? Hová bújhatnék az isteni jelenlét elől? Mert azt mondja a Magasságos és Fenséges, aki az örökkévalóságban lakik, akinek a neve Szent: »Én a magas és szent helyen lakom; de ott vagyok azzal is, aki megtört szívű és alázatos szellemű!« Senki sem bújhat el az Istenünk elől, mert ő tölti meg a mennyet és a földet. Örüljenek a mennyek és ujjongjon a föld. Mondja minden nemzet: Az Úr uralkodik! Mondjatok köszönetet az Istennek, mert az ő kegyelme örökké tart[3].
131:2.5 A mennyek hirdetik az Isten igazságosságát, és minden nép meglátta az ő dicsőségét. Az Isten teremtett minket, és nem mi önmagunkat; az ő népe vagyunk, nyáj a legelőjén. Az irgalma örökké megmarad, és hűsége nemzedékről nemzedékre kitart. A mi Istenünk uralkodik a népeken. A föld legyen az ő dicsőségével telve! Bárcsak megköszönnék az emberek az Úrnak jóságát és az emberek gyermekeinek adott csodálatos ajándékait![4]
131:2.6 Az Isten kevéssel teremtette kisebbnek az embert az isteninél és megkoronázta őt szeretettel és kegyelemmel. Az Úr ismeri az igazak útját, de az istentelenek útja pusztulásba visz. Az Úr félelme a bölcsesség kezdete; a Legfelsőbb megismerése a megértés. Azt mondja a Mindenható Isten: »Járj előttem, és légy tökéletes.« Ne feledjétek, hogy az összeomlás előtt a kevélység a hírnök és gőgös szellem jár a bukás előtt. Aki úr a maga szellemén, hatalmasabb az annál, ki várost vesz be. Azt mondja az Úr Isten, a Szent: »A szellemi nyugalmadhoz való visszatérésben nyersz menekvést; csöndességben és reménységben erősségetek lesz.« Akik az Úrnak szolgálnak, új erőre kapnak; szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki; járnak-kelnek, de nem lankadnak el. Az Úr nyugodalmat ad nektek a félelmektől. Azt mondja az Úr: »Ne félj, mert veled vagyok. Ne csüggedj, mert én vagyok a te Istened. Megerősítelek; megsegítelek; igen, felkarol győzedelmes jobbom[5].«
131:2.7 Az Isten a mi Atyánk; az Úr a mi megváltónk. Az Isten teremtette az egyetemes seregeket, és ő tartja meg mindüket. Az igazságossága olyan, mint a hegyek fensége és az ítéleteinek bölcsessége mély, mint a tenger. Ő itat meg az örömei patakjából, és az ő fényében látjuk a világosságot. Jó dolog az Úrnak köszönetet mondani és a Fenségesnek dicsőítő éneket zengeni; reggel hirdetni szeretetét, éjszaka meg isteni hűségét. Az Isten országa örökkévaló ország, és uralma tart minden nemzedéken át. Az Úr az én pásztorom; nem szenvedek hiányt. Zöldellő réteken legeltet; a nyugalom vizéhez terel. Felüdíti lelkemet. Az igaz úton vezérel. Igen, ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a rossztól, hiszen az Isten velem van. Kegyelem és jóság követ bizton engem életemnek minden napján, s az Úr házában lakhatom örök időkön át[6].
131:2.8 Jahve az én üdvözülésem Istene; ezért az isteni névben bízok én. Teljes szívemmel bízom az Úrban; nem a magam értelmezésére támaszkodom. Minden dolgomban elismerem őt, és ő fogja mutatni nekem az utat. Hűséges az Úr; megtartja a szavát azoknál, akik őt szolgálják; az igaz ember a hite révén él. Ha nem jól megy a sorod, az azért van, mert bűn áll az ajtódban; az emberek learatják a beszántott rosszat és az elvetett bűnt. Ne bosszankodj a gonosztevők miatt. Ha gonoszságot fogadsz a szívedbe, akkor az Úr nem fog meghallgatni téged; ha bűnt követsz el az Isten ellen, akkor egyúttal a lelkednek teszel rosszat. Az Isten megméri az ember minden tettét, minden titkolt dolgával együtt, legyen az jó vagy rossz. Ahogy az ember a szívével gondolkodik, éppen olyan ő maga is[7].
131:2.9 Az Úr közel van mindenkihez, aki őszintén és igazul szólítja. A sírás tarthat egy éjszakán át, de reggel eljön az öröm. A boldog szív orvosságként tesz jót. Az Isten nem tart vissza semmilyen jót azoktól, akik egyenes úton járnak. Féld az Istent és tartsd meg az ő parancsolatait, mert ez az ember teljes kötelessége. Azt mondja tehát az Úr, aki megteremtette a mennyeket és megalkotta a földet: »Rajtam kívül nincs más Isten, igaz Isten és megmentő. Forduljatok hozzám, és megmenekültök, a földnek határai mind. Ha keresel engem, megtalálsz, ha teljes szívvel keresel.« A szelídek fogják uralni a földet és élvezni a béke teljességét. Aki gonoszságot vet, vészt arat; akik szelet vetnek, vihart aratnak[8].
131:2.10 »Gyertek, törvénykezzünk,« mondja az Úr, »ha bűneitek bíborvörösek, hófehérek lesznek. Ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.« De nincs megbékülés a gonoszokkal; a saját bűneitek választják el tőletek a jó dolgokat. Az Isten az arcom felderítője és a lelkem öröme. Az örökkévaló Isten az én erőm; ő a mi lakóhelyünk, és alant vannak örökkévaló karjai. Közel az Úr a megtört szívűekhez; megment mindenkit, akinek gyermeki a szelleme. Nagy a szorongattatása az igaz embernek, de az Úr megszabadítja mindenektől. Kövesd az Úrhoz vezető utat — bízz benne — és minden jól végződik[9]. Aki a Fenséges titkos helyén lakik, az a Mindenható oltalmában fog élni.
131:2.11 Szeresd a szomszédodat, mint magadat; ne gyűlölködj senkivel. Amit utálsz, ne tedd azt senkivel. Szeresd a testvéredet, mert azt mondja az Úr: » Szívből szeretni fogom a gyermekeimet.« Az igaz ember útja olyan, mint a ragyogó fény, mely a tökéletes napig egyre csak erősödik. A bölcsek úgy fognak ragyogni, mint a fénylő égbolt és akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok. Hagyja el rossz útját a gonosz és lázadó gondolatait a bűnös. Azt mondja az Úr: »Térjen vissza ki-ki hozzám, és megkönyörülök rajtuk; bőséges az én megbocsátásom[10].«
131:2.12 Azt mondja az Isten, a menny és a föld teremtője: »Akik szeretik törvényemet, azoké a béke teljessége. A parancsolataim: teljes szívedből szeress engem; rajtam kívül senkit ne tekints Istennek; nevemet ne említsd hiába; gondolj a szombatra és szenteld meg; tiszteld apádat és anyádat; ne ölj; ne kövess el házasságtörést; ne lopj; ne tanúskodj hamisan; ne légy sóvár[11].«
131:2.13 Mindazoknak, akik mindenekfölött szeretik az Urat és a szomszédjukat, mint önmagukat, a mennyei Isten azt mondja: »Kiváltalak a sírból; megváltalak a halálból. Irgalmas leszek a gyermekeiddel, és igazságos. Hát nem azt mondtam-e a földi teremtményeimről, hogy ti az élő Isten fiai vagytok? Nem szerettelek-e benneteket örök szeretettel? Hát nem hívtalak-e benneteket, hogy legyetek olyanná, mint én és hogy lakozzatok velem örökké a Paradicsomban?«”[12]
131:3.1 Ganidot megrázta az a felfedezés, hogy a buddhizmus milyen közel jutott ahhoz, hogy nagyszerű és szép vallássá legyen Isten nélkül, személyes és egyetemes Istenség nélkül. Talált azonban néhány feljegyzést bizonyos korábbi hiedelmekről, melyek némiképp tükrözték a Melkizedek-féle hitterjesztők tanításainak hatását, akik Indiában még Buddha kora után is tovább működtek. Jézus és Ganid az alábbi megállapításokat gyűjtötte ki a buddhista irodalomból:
131:3.2 „Tiszta szívből áramlik a boldogság a Végtelen felé; a teljes lényem megbékél e halandó-feletti örömben. A lelkem megelégedéssel telik el, és a szívemben túlcsordul a békés bizodalom üdve. Nem félek; nem tölt el aggodalom. Biztonságban vagyok, és az ellenségeim nem ijeszthetnek meg. Elégedett vagyok a bizonyosságom gyümölcseivel. Megtaláltam a Halhatatlanhoz vezető, könnyen járható utat. Imádkozom, hogy a hit éltessen a hosszú utam során; tudom, hogy az odaátról jövő hit nem hagy cserben. Tudom, hogy testvéreim boldogulnak, ha eltölti őket a Halhatatlan hite s e hit még szerénységet, egyenességet, bölcsességet, bátorságot, tudást és állhatatosságot is teremt. Vessük hát el a szomorúságot és tagadjuk meg a félelmet. Hittel ragadjuk meg az igaz pártatlanságot és a fennkölt emberiességet. Tanuljunk meg mélyen elgondolkodni az igazságon és a kegyelmen. A hit az ember igazi gazdagsága; az nem más, mint az erénnyel és a dicsőséggel való felruházottság.
131:3.3 A gonoszság megvetendő; a bűn hitvány. A rossz lealacsonyító, akár gondolatban jelenik meg, akár tettekben nyilvánul meg. Fájdalom és szomorúság úgy jár a rossz útján, ahogy a por követi a fuvallatot. A boldogság és a lelki nyugalom úgy követi a tiszta gondolkodást és az erényes életet, ahogy az árnyék kíséri az anyagi dolgok lényegét. A rossz a rosszul irányított gondolkodás gyümölcse. Rossz dolog bűnt látni ott, ahol nincs is bűn; nem látni meg a bűnt ott, ahol a bűn jelen van. A rossz a téves tantételek útja. Akik úgy kerülik el a rosszat, hogy a dolgokat olyannak látják, amilyenek, örömöt nyernek az igazság ekképpen való befogadása révén. Vess véget a nyomorúságodnak azzal, hogy megveted a bűnt. Ha feltekintesz a Nemesre, teljes szívvel fordulj el a bűntől. Ne kérj bocsánatot a rosszért; ne kérj elnézést a bűnért. A múltbeli bűneid kijavítására való törekvéseid révén nyersz erőt az arra való jövőbeli hajlamaid elleni küzdelemhez. A szelídség a megbánásból születik. Minden vétket vallj meg a Nemesnek.
131:3.4 Öröm és boldogság a jutalma a helyes cselekedeteknek és dicsőségére válik a Halhatatlannak. Senki sem foszthat meg az elméd szabadságától. Amint a vallásos hited felszabadította a szívedet, amikor az elméd hegy módjára szilárdan áll, akkor fog a lelked nyugalma a vizek folyóinak módjára békésen áramlani. Akik biztosak az üdvözülésben, örökre mentesek a vágytól, az irigységtől, a gyűlölségtől és a vagyon káprázatától. Bár a hit a jobb élet energiája, azért neked kell állhatatosan kimunkálnod a magad üdvözülését. Ha bizonyos akarsz lenni a végső üdvözülésedben, akkor ügyelj és őszintén törekedj a teljes pártatlanságra. Gondozd a szíved bizonyosságát, mely belülről fakad és így örvendj az örök üdvösség mámorának.
131:3.5 A tétlennek, nemtörődömnek, gyengének, erőtlennek, szégyentelennek és önzőnek megmaradó hívők közül egy sem reménykedhet a halhatatlan bölcsesség világosságában. De aki elgondolkodó, megfontolt, elmélkedő, odaadó és őszinte — még mialatt a földön él is — elérheti a béke legfelsőbb megvilágosodását és az isteni bölcsesség szabadságát. Emlékezz, minden tett elnyeri a jutalmát. A rossz eredménye a szomorúság és a bűn vége a fájdalom. Az öröm és a boldogság a jó élet eredménye. Még a gonosztevők is élvezik a kegyelem idejét addig, amíg a rosszcselekedeteik teljesen be nem érnek, de minden rossztétemény következményének learatása elkerülhetetlenül megtörténik. Senki ember ne gondoljon könnyű szívvel a bűnre, azt mondván magában: »A rossztéteményért járó büntetés nem fog elérni engem.« Amit teszel, azt teszik veled is a bölcs ítéletben. A társaiddal szemben elkövetett igazságtalanságod visszaháramlik terád. A teremtmény nem menekülhet el a tetteinek végső következményei elől.
131:3.6 Azt mondta az ostoba magának, »A rossz nem fog elérni engem«; de biztonságot csak akkor lelünk, amikor a lélek bírálatot keres és az elme bölcsesség után kutat. A bölcs olyan nemes lélek, aki barátként mutatkozik az ellenségei körében, nyugalmat mutat a zavargók között, és nagylelkű a mohók között. Az önzés olyan, mint a művelt mezőn a gyom. Az önzőség bánathoz vezet; az örökös aggódás megöl. A megzabolázott elme boldogságot eredményez. A legnagyobb harcos önmaga felett arat győzelmet és önmagát igázza le. A visszafogottság minden dologban jó. Csakis az erényt becsülő és a kötelességének engedő személy nemesebb. Ne hagyd, hogy a harag és a gyűlölet uraljon téged. Ne szólj durván senkivel. A mértékletesség a legnagyobb kincs. Amit bölcsen adnak, az bizton megmarad. Ne tégy másokkal olyasmit, amit nem szeretnél, hogy veled tegyenek. Jóval fizess a rosszért; a jóval győzd le a rosszat.
131:3.7 Az igaz lélek kívánatosabb, mint az egész föld feletti uralom. A halhatatlanság az őszinteség célja; a halál pedig, a meggondolatlan élet vége. A megfontoltak nem halnak meg; a meggondolatlanok pedig már meg is haltak. Áldottak azok, akik rálátnak a halál nélküli állapotra. Az életet szenvedéssel élők aligha lelnek boldogságra a halál után. Az önzetlenek eljutnak a mennybe, ahol a végtelen szabadság üdvében örvendeznek és tovább gyarapodnak a nemes nagylelkűségben. Minden igazul gondolkodó, nemesen szóló és önzetlenül cselekvő halandó nemcsak erényt fog élvezni itt, e rövid élet során, hanem a test felbomlása után tovább élvezi majd a menny örömeit.”
131:4.1 A Melkizedek-féle hitterjesztők magukkal vitték az egy Istenről szóló tanításokat, bárhová is mentek. Ezen egyistenhitre épülő tantétel sok eleme más és korábbi felfogásokkal együtt bekerült a hinduizmus későbbi tanításaiba is. Jézus és Ganid a következő kivonatot készítette:
131:4.2 „Ő a nagy Isten, minden tekintetben a legfelsőbb. Ő az Úr, aki magában foglal minden dolgot. Ő a világegyetemek mindenségének teremtője és szabályozója. Az Isten egy Isten; ő egyedül és egymagában van; ő az egyetlen. Ez az egy Isten a mi Teremtőnk és a lélek végső beteljesülése. A Legfelsőbb leírhatatlanul ragyogó; ő a Fények Világossága. Minden szívet és minden világot ez az isteni fény világosít meg. Az Isten a mi oltalmazónk — a teremtményei mellett áll — és akik megismerik őt, halhatatlanná lesznek. Az Isten a nagy energiaforrás; ő a Nagy Lélek. Egyetemes hatalmat gyakorol minden felett. Ez az egy Isten szeretetteljes, dicsőséges és imádásra méltó. Az Istenünk a legfelsőbb hatalmú és a legfelsőbb helyen lakozik. Ez az igaz Személy örökkévaló és isteni; ő a menny elsőszámú Ura. Minden próféta őt köszöntötte, és ő megmutatta magát nekünk. Őt imádjuk. Ó, Legfelsőbb Személy, lények forrása, teremtés Ura és a világegyetem ura, nyilatkoztasd ki nekünk, teremtményeidnek a hatalmat, miáltal benne rejlő maradsz! Az Isten alkotta a napot és a csillagokat; fényes ő, tiszta és önmagától létező. Az örökkévaló tudása istenien bölcs. Az Örökkévalót nem járja át rossz. Amilyen mértékben a világegyetem az Istentől ered, annak megfelelően uralja ő azt. Ő a teremtés oka és ennélfogva minden dolog őbenne marad meg.
131:4.3 Az Isten a biztos menedéke minden jó embernek szükség idején; a Halhatatlan az egész emberiséggel törődik. Az Isten megmenekítése erős és az ő kedvessége kegyes. Szeretetteljes oltalmazó ő, áldott védelmező. Azt mondja az Úr: »Úgy lakozom a saját lelkükben, mint a bölcsesség lámpása. Én vagyok a ragyogás tündöklő fénye és a jó jósága. Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek, ott jelen vagyok én is.« A teremtmény nem képes kitérni a Teremtő jelenléte elől. Az Úr számon tartja még a minden halandó szemének számtalan rebbenését is; és mi úgy imádjuk ezen isteni Lényt, mint elválaszthatatlan társunkat. Ő mindenen uralkodó, bőkezű, mindenütt jelenvaló és végtelenül kedves. Az Úr a mi urunk, védelmünk és legfelsőbb irányítónk, és az eredeti szelleme a halandói lélekben lakik. A bűnös szenvedély és az erény Örök Tanúja az emberi szívben lakozik. Merengjünk el hosszan az imádásra méltó és isteni Éltetőn; az ő szelleme teljesen járja át a gondolatainkat. E nem valóságos világból vezessen át minket a valóságosba! A sötétségből vezessen a fényre! A halálból vezessen minket a halhatatlanságba!
131:4.4 Szívünket megtisztítva minden gyűlölettől, imádjuk az Örökkévalót. Az Istenünk az imádság Ura; meghallja ő a gyermekei kiáltását. Rendelje alá minden ember az akaratát neki, a Határozottnak. Örvendezzünk az imádság Urának bőkezűségén. Legyen az ima a legbizalmasabb barátod és imádd a lelki támaszodat. »Ha csak szeretetben is imádsz engem«, mondja az Örökkévaló, »bölcsességet adok neked ahhoz, hogy elérhess, mert az én imádásom a közös erény minden teremtmény számára.« Isten a megvilágosítója a sötétségnek és az ereje azoknak, akik erőtlenek. Lévén, hogy az Isten a mi erős barátunk, nem félünk többé. Magasztaljuk a soha le nem győzött Hódító nevét. Imádjuk őt, mert ő az ember hű és örök segítője. Az Isten a mi biztos vezetőnk és tévedhetetlen kísérőnk. Ő a menny és a föld nagy szülője, akinek energiája korlátlan és bölcsessége végtelen. Az ő tündöklő ragyogása fenséges és a szépsége isteni. Ő a világegyetem legfelsőbb menedéke és az örökkévaló törvény változhatatlan őre. Az Istenünk az élet Ura és minden ember Vigasztalója; szereti ő az embereket és segíti a csüggedteket. Ő a mi életadónk és ő az emberi nyájak Jó Pásztora. Az Isten a mi atyánk, a fivérünk és a barátunk. És vágyunk arra, hogy megismerjük ezt az Istent a benső lényünkben.
131:4.5 Megtanultunk hitet nyerni a szívünk vágya révén. Bölcsességre tettünk szert az érzékeink megfékezésével, és bölcsesség révén megtapasztaltuk a békét a Legfelsőbben. Aki telve van hittel, akkor imádja az Istent igazán, amikor a benső valója átadja magát az Istennek. Az Istenünk köpönyegként hordja a mennyeket; ott lakozik ő a másik hat kiterjedt világegyetemben is. Ő mindenek fölött és mindenben jelen van. Megbocsátást kérünk az Úrtól a társaink ellen való minden vétkünkért; és megbocsátjuk a barátunknak azt a rosszat, amit velünk tett. Szellemünk ki nem állhatja a rosszat; ezért, ó Uram, tisztíts meg minket a bűn minden szennyfoltjától. Úgy imádkozunk az Istenhez, mint vigasztalóhoz, védelmezőhöz és megmentőhöz — aki szeret minket.
131:4.6 A Világegyetemi Megtartó szelleme beköltözik az egyszerű teremtmény lelkébe. Az a bölcs, aki az Egy Istent imádja. Akik tökéletességre törekednek, azoknak bizony meg kell ismerniük a Legfelsőbb Urat. Sohasem fél az, ki ismeri a Legfelsőbb áldott biztonságát, mert a Legfelsőbb azt mondja azoknak, akik szolgálják őt, hogy »Ne félj, mert veled vagyok.« A gondviselés Istene a mi Atyánk. Az Isten igazság. És az Isten vágya az, hogy a teremtményei megértsék őt — teljesen megismerjék az igazságot. Az igazság örökkévaló; az élteti a világegyetemet. A legfőbb vágyunk a Legfelsőbbel való egyesülés legyen. A Nagy Szabályozó minden dolog alkotója — minden őbelőle fejlődik ki. És ez minden kötelességünk: egyetlen ember se tegyen a másiknak olyat, amit maga is ellenszenvesnek tart; ne táplálj gyűlöletet, ne üsd meg azt, aki megüt téged, irgalommal győzd le a dühöt, és jóakarattal küzdd le a gyűlöletet. Mindezt azért kell megcselekednünk, mert az Isten a mi minden földi vétkünket megbocsátó kedves barát és kegyes atya.
131:4.7 Az Isten a mi Atyánk, a föld a mi anyánk, és a világegyetem a mi szülőhelyünk. Isten nélkül a lélek fogoly; Isten megismerése megszabadítja a lelket. Az Istenről való elgondolkodás révén, a vele való egyesülés által, eljön a megszabadulás a rossz káprázataitól és a végleges szabadulás minden anyagi béklyótól. Amikor az ember felgöngyölíti a teret, mint egy darab bőrt, akkor szakad vége a rossznak, mert az ember rálelt Istenre. Ó Isten, ments meg minket a pokol hármas romlásától — a vágytól, a haragtól és a kapzsiságtól! Ó lélek, készülj fel a halhatatlanság szellemi küzdelmére! Amikor a halandói élet vége eljön, ne habozz elhagyni e testet egy megfelelőbb és szebb formáért, és a Legfelsőbb és Halhatatlan területein ébredj, ahol nincs félelem, éhség, szomjúság vagy halál. Istent megismerni annyit tesz, mint elvágni a halál kötelékeit. Az Istent ismerő lélek úgy emelkedik fel a világegyetemben, mint ahogy a tej föle megjelenik a tej színén. Azt az Istent, a mindent kimunkálót, a Nagy Lelket imádjuk, aki mindig ott lakozik a teremtményei szívében. Akik tudják, hogy az Isten az emberi szívben emeltetik királyszékbe, azoknak rendeltetése, hogy olyanok legyenek, mint ő — halhatatlanok. A rosszat hátra kell hagyni e világon, ám az erény követi a lelket a mennybe.
131:4.8 Csak a rosszak mondják: a világegyetemnek nincs igazsága, sem ura; az csakis a mi vágyainkra terveztetett. Az ilyen lelkeket megtéveszti az értelmük kisszerűsége. Ők így átadják magukat a vágyaik élvezetének és megfosztják a lelküket az erény örömeitől és az igazságosság élvezetétől. Mi lehet nagyobb dolog annál, mint megtapasztalni a bűntől való megszabadulást? Aki látta a Legfelsőbbet, az halhatatlan. Az ember barátai a húsvér testben nem képesek túlélni a halált; egyedül az erény jár az ember oldalán, amint az egyre előbbre jut a Paradicsom boldog és napfényes mezői felé vezető úton.”
131:5.1 Zoroaszter maga is közvetlen kapcsolatban állt az első Melkizedek-hitterjesztők leszármazottaival, és az egy Istenről szóló tantételük lett a központi tanítása annak a vallásnak, melyet Perzsiában alapított. A judaizmuson kívül akkoriban egyetlen más vallásban sem volt meg több ezekből a sálemi tanításokból. E vallás feljegyzéseiből Ganid a következő kivonatot készítette:
131:5.2 „Minden dolog az Egy Istenből ered, és őhozzá tartozik — aki végtelenül bölcs, jó, igazságos, szent, tündöklő és dicső. Ez a mi Istenünk a forrása minden világosságnak. Ő a Teremtő, minden jó cél Istene és a világegyetem igazságosságának védelmezője. A bölcs életvitel az, hogy az igazság szellemével összhangban cselekedjünk. Az Isten mindent lát, egyaránt látja a gonoszok rosszcselekedeteit és az igazak jótetteit; a mi Istenünk egy szemvillanással észlel minden dolgot. Az ő érintése a gyógyulást hozó érintés. Az Úr mindenható jótevő. Az Isten kiterjeszti a jótevő kezét az igazakra és a rosszakra egyaránt. Isten alkotta a világot és rendelt jutalmat a jónak és a rossznak. A végtelenül bölcs Isten halhatatlanságot ígért azoknak a jámbor lelkeknek, akik tisztán gondolkodnak és igazul cselekednek. Amilyenképpen alakítod a legfőbb vágyaidat, olyanná leszel te magad is. A nap világossága olyan, mint a bölcsesség azok számára, akik felismerik az Istent a világegyetemben.
131:5.3 Dicsőítsétek az Istent azáltal, hogy a Bölcs örömét keresitek. Imádjátok a világosság Istenét azzal, hogy örömmel jártok az ő kinyilatkoztatott vallása által elrendelt utakon. Csak egy Legfelsőbb Isten van, a Fények Atyja. Imádjuk őt, ki a vizeket, a növényeket, az állatokat, a földet és a mennyeket teremtette. A mi Istenünk Úr, a legnagyobb jótevő. Imádjuk a legelragadóbbat, a jótevő Halhatatlant, aki örök világossággal van felruházva. Az Isten van tőlünk a legmesszebbre és ugyanakkor a legközelebb is annyiban, hogy a mi lelkünkben lakozik. A mi Istenünk az isteni és legszentebb paradicsomi Szellem, és mégis barátságosabb ő az emberrel, mint bármelyik teremtmény legjobb barátja. Az Isten nagy segítségünkre van a minden dolog legnagyobbikában, önmagunk megismerésében. Az Isten a mi leginkább imádásra érdemes és igaz barátunk; ő a mi bölcsességünk, életünk és a lelki és testi erőnk. A jó gondolkodásunkon keresztül a bölcs Teremtő képessé tesz bennünket arra, hogy az ő akaratát megcselekedjük, s ezáltal felismerjük mindazt, ami istenien tökéletes.
131:5.4 Urunk, taníts meg minket arra, hogy miként éljük a húsvér testbeli életet, hogy közben felkészüljünk a szellem következő életére. Szólj hozzánk, Urunk, és elvégezzük a rendelésedet. Tanítsd meg nekünk a dolgok megcselekedésének jó módját, és mi helyesen fogunk cselekedni. Add meg nekünk, hogy egyesülhessünk veled. Tudjuk, hogy az igazságossággal való egységre vezető vallás a helyes vallás. Az Isten a mi bölcs természetünk, legjobb gondolatunk, és igaz cselekedetünk. Adja az Isten, hogy egyesüljünk az isteni szellemmel és adjon halhatatlanságot ő magában!
131:5.5 A Bölcs vallása megtisztítja a hívőt minden rossz gondolattól és bűnös cselekedettől. Bűnbánóan meghajlok a mennyei Isten előtt, ha vétkeztem gondolatban, szavakkal vagy tettekkel — akarva vagy akaratlanul — és kegyelemért imádkozom és megbocsátásért könyörgök. Tudom, hogy amikor megvallom bűnömet, ha a célom az, hogy ne kövessem el a rossz dolgot, akkor a bűn eltávolíttatik a lelkemből. Tudom, hogy a megbocsátás letépi a bűn béklyóját. A rosszat cselekvők elnyerik a büntetésüket, de akik az igazságot követik, az örök üdvözülés gyönyörét fogják élvezni. Kegyelmen keresztül tarts meg minket és segíts, hogy erőt gyűjthessünk a lelkünk számára. Kegyelemre tartunk igényt, mert a tökéletesség elérésére törekszünk; olyanok akarunk lenni, mint az Isten.”
131:6.1 Ama vallási hívők harmadik csoportját, akik Indiában megőrizték az egy Isten tantételét — ami a Melkizedek-féle tanítás túlélést jelentette — azokban az időkben úgy ismerték, mint szuduanistákat. Később e híveket úgy ismerték meg, mint a dzsainizmus követőit. Ezt tanították:
131:6.2 „A Menny Ura a legfelsőbb. Akik bűnt követnek el, azok nem jutnak a magasba, de akik az igazságosság útját járják, azok helyet találnak maguknak a mennyben. Akkor biztosított a túlvilági életünk, ha ismerjük az igazságot. Az emberi lélek felemelkedhet a legfelsőbb mennyig, hogy ott kialakítsa a maga igaz szellemi természetét, hogy elérje a tökéletességet. A mennyei állapot megszabadítja az embert a bűn igájától és bevezeti őt a végső üdvösségekbe; az igaz ember már megtapasztalta a bűn és az azzal járó minden nyomorúság végét. Az ember énje az ember legyőzhetetlen ellenfele, és az emberi sajátlényeg úgy nyilvánul meg, mint az ember négy nagy szenvedélye: harag, gőg, ámítás és mohóság. Az ember legnagyobb győzelme saját maga meghódítása. Amikor az ember megbocsátást vár az Istentől, és amikor e szabadságot élvezni is meri, akkor ezáltal megszabadul a félelemtől. Az embernek úgy kell átutaznia az életen, hogy közben úgy bánik a teremtménytársaival, amilyen bánásmódot magának is szeretne.”
131:7.1 E távol-keleti vallásról szóló kéziratok nem sokkal korábban kerültek be az alexandriai könyvtárba. Ez volt az egyetlen olyan világvallás, melyről Ganid addig még nem hallott. E hiedelemben is megvoltak a korábbi Melkizedek-féle tanítások maradványai, amint azt az alábbi kivonatok is mutatják:
131:7.2 „Azt mondja az Úr: »Ti mind részesültök az én isteni erőmből; minden ember élvezi az irgalmas segédkezésemet. Nagy örömöt veszek az igaz emberek számának gyarapodásából szerte a földön. A Menny Hercege a természet szépségeiben és az emberek erényeiben egyaránt a maga kinyilatkoztatására törekszik és hogy megmutassa az igaz természetét. Lévén, hogy a régebbi idők emberei nem ismerték az én nevemet, úgy mutattam meg magam, hogy látható létezőként születtem meg a világra és ilyen magalázást tűrtem, hogy az ember el ne felejtse a nevemet. Én vagyok a menny és a föld teremtője; a nap és a hold és mind a csillagok az én akaratomnak engedelmeskednek. Én vagyok az ura minden teremtménynek a földön és a négy tengerben. Bár nagy és a legfelsőbb vagyok, mégis meghallgatom a legszegényebb ember imáját is. Imádjon bármely teremtmény engem, meghallgatom az ő imáját és teljesítem a szíve vágyát.«
131:7.3 »Mindig, amikor az ember enged az aggodalomnak, egy lépéssel távolabb kerül a szíve szellemének vezetésétől.« A gőg elhomályosítja az Istent. Amennyiben mennyei segítségre vágytok, szabaduljatok meg az önteltségetektől; az önhittség tovasuhanó árnya is hatalmas felhőként takarja el az oltalmazó fényt. Ha nem vagytok jók a bensőtökben, akkor szükségtelen imádkoznotok azért, ami kívületek van. »Ha meghallom az imáitokat, az azért van, mert tiszta szívvel jöttök elébem, csalárdságtól és képmutatástól mentesen, az igazságot tükörként mutató lélekkel. Ha halhatatlanságot akartok, hagyjátok el a világot és gyertek énhozzám.«”
131:8.1 A Melkizedek hírvivői messze behatoltak Kínába, és az egy Isten tantétele több kínai vallás korai tanításainak részévé vált; a legtovább fennmaradt és az egyistenhitbeli igazságot a legnagyobb mértékben tartalmazó vallás a taoizmus volt, és Ganid e vallás alapítójának tanításai közül az alábbiakat gyűjtötte ki:
131:8.2 „Mily tiszta és nyugodt a Legfelsőbb és mégis mily erős és hatalmas, mily mélységes és megmérhetetlen! A menny ezen Istene minden dolog tisztelt őse. Ha ismered az Örökkévalót, akkor megvilágosodott és bölcs vagy. Ha nem ismered az Örökkévalót, akkor a tudatlanság rosszként nyilvánul meg, és így a bűn szenvedélyei feltámadnak. E csodás Lény már azelőtt létezett, hogy a mennyek és a föld meglett volna. Ő igazán szellemi; egyedül áll és nem változik. Ő valóban a föld anyja, és a teremtésösszesség körülötte jár. E Nagyság átadja magát az embereknek és ezáltal képessé teszi őket a kiemelkedésre és a továbbélésre. Ha az embernek csak egy kis tudása van is, akkor már képes a Legfelsőbb útjain járni; képes megfelelni a mennyei akaratnak.
131:8.3 Az igaz szolgálat minden jótéteménye a Legfelsőbből származik. Minden dolog az életért való Nagy Forrástól függ. A Nagy Legfelsőbb nem kér hitelt ahhoz, hogy adományozzon. Ő hatalomban a legfelsőbb, mégis rejtve marad a tekintetünk elől. Szüntelenül változtatja a sajátosságait, ahogy tökéletesíti a teremtményeit. A mennyei Értelem lassú és türelmes a terveiben, de bizonyos a sikereiben. A Legfelsőbb elárasztja a világegyetemet és mindent ő éltet. Mily nagy és hatalmas az ő túláradó befolyása és vonzereje! Az igaz jóság a vízhez hasonló annyiban, hogy mindenre áldást hoz és semmit sem károsít. A vízhez hasonlóan az igaz jóság is a legalacsonyabban fekvő helyeket keresi, még azokat is, melyeket minden más elkerül, és ez azért van így, mert a Legfelsőbbel rokon. A Legfelsőbb teremt minden dolgot, a természetben táplálva és a szellemben tökéletesítve azokat. Rejtély, hogy a Legfelsőbb miként támogatja, óvja és tökéletesíti a teremtményt anélkül, hogy kényszerítené őt. Vezérel és irányít, de tolakodás nélkül. Segédkezik a fejlődésben, de nem ural.
131:8.4 A bölcs ember kinyitja az egyetemesre a szívét. A kis tudás veszélyes dolog. A nagyságra áhítozóknak meg kell tanulniuk lealacsonyítaniuk magukat. A teremtésben a Legfelsőbb a világ anyjává lett. Ahhoz, hogy valaki megismerje az anyját, el kell ismernie a maga fiúi helyzetét. Bölcs ember, ki minden részt az egész nézőpontjából lát. Úgy viszonyulj minden emberhez, mintha a helyében lennél. Az okozott sérelmet kedvességgel viszonozd. Ha szereted az embereket, akkor ők közeledni fognak hozzád — nem okoz majd nehézséget a megnyerésük.
131:8.5 A Nagy Legfelsőbb mindent áthat; ő van a bal oldalon és a jobbon is; ő tartja meg a teremtésösszességet és ő lakozik minden igaz lényben. A Legfelsőbbet megtalálni nem tudod, és nem is tudsz olyan helyre menni, ahol ő ne lenne jelen. Ha az ember felismeri a cselekedeteinek rossz voltát és szívéből megbánja a bűnt, akkor keresheti a megbocsátást; akkor mentesülhet a büntetés alól; akkor a csapást áldássá változtathatja. A Legfelsőbb a biztos menedéke minden teremtésnek; ő az emberiség oltalmazója és megmentője. Ha nap mint nap keresed, megtalálod őt. Lévén, hogy képes megbocsátani a bűnöket, ő minden ember számára a legbecsesebb. Mindig emlékezzetek arra, hogy az Isten nem azért ad jutalmat az embernek, amit tesz, hanem azért, ami ő maga; ezért hát úgy nyújtsatok segítséget a társaitoknak, hogy közben nem gondoltok jutalomra. Tégy jót úgy, hogy közben nem a magad javát nézed.
131:8.6 Bölcsek azok, akik ismerik az Örökkévaló törvényeit. Az isteni törvény nem ismerete nyomorúság és végromlás. Szabadon gondolkodók azok, akik ismerik az Isten törvényeit. Ha ismered az Örökkévalót, még ha a tested elpusztul is, a lelked tovább él a szellemszolgálatban. Igazán bölcs akkor vagy, ha felismered a jelentéktelen voltodat. Ha az Örökkévaló fényében megmaradsz, akkor élvezni fogod a Legfelsőbb megvilágosodását. Akik a személyüket a Legfelsőbb szolgálatának szentelik, azok örvendeznek az Örökkévaló keresésében. Amikor az ember meghal, a szellem megkezdi a hosszú szárnyalását a hazafelé vezető nagy utazásban.”
131:9.1 A világ nagy vallásai közül az Istent még a legkevésbé elismerő is elfogadta a Melkizedek-féle hitterjesztők és a fennmaradt követőik egyistenhitét. Ganid összefoglalója a konfucianizmusról ez volt:
131:9.2 „Amit a Menny rendel el, abban nincs hiba. Az igazság valóságos és isteni. Minden a Mennyből ered, és a Nagy Menny nem hibázik. A Menny számos alárendeltet jelölt ki, hogy segítsenek az alacsonyabb rendű teremtmények képzésében és felemelésében. Nagy, igen nagy az Egy Isten, aki fentről uralja az embert. Az Isten fenséges a hatalmában és rettenetes az ítéletében. De a Nagy Isten erkölcsi érzéket adományozott számos alacsonyabb rendű népnek. A Menny adakozása sohasem fogy ki. A bőkezűség a Menny legbecsesebb ajándéka az embereknek. A Menny a maga nemességét adományozta az emberi léleknek; az ember erényei a Menny nemességével való felruházottság gyümölcsei. A Nagy Menny végtelenül jó ítélőképességű és az ember minden dolgában ott van vele. Jól tesszük, ha a Nagy Mennyet az Atyánknak és Anyánknak hívjuk. Ha így szolgálói vagyunk az isteni őseinknek, akkor bizodalommal imádkozhatunk a Mennyhez. Mindenkor és mindenben tiszteljük a Menny fenséges voltát. Elfogadjuk, ó Isten, Fenséges és legfőbb Hatalmasság, hogy nálad az ítélet, és hogy minden irgalom az isteni szívből fakad.
131:9.3 Az Isten velünk van; ezért a szívünkben nincs félelem. Ha van bennem bármilyen erény, akkor az a nálam időző Menny megnyilvánulása. De a Menny énbennem gyakran komoly igényeket támaszt a hitemmel szemben. Mivel az Isten velem van, elhatároztam, hogy nem támad kétely a szívemben. A hit szükségképpen nagyon közel esik a dolgok igazságához, és nem értem, hogy az ember miként élhet e jó hit nélkül. Jó és rossz nem ok nélkül éri az embert. A Menny a szándéka szerint bánik az ember lelkével. Amikor a rossz oldalon találod magad, ne habozz megvallani a vétkedet és ne késlekedj a jó útra téréssel.
131:9.4 A bölcs az igazság keresésével tölti az időt, nem a puszta létre való törekvéssel. Az ember célja a mennyei tökéletesség elérése. A nemesebb ember hajlik az önmagával való összhangra, és mentes az aggódástól és a félelemtől. Az Isten veled van; ne legyen kétely a szívedben. Minden jótettnek megvan a viszonzása. A nemesebb ember nem zúgolódik a Menny ellen és nem neheztel az emberekre sem. Amit nem szeretnél, hogy veled tegyenek, ne tedd azt te sem másokkal. Minden büntetésnek legyen része az irgalom; minden módon törekedj arra, hogy a büntetést áldássá tedd. Ez a Nagy Menny útja. Noha minden teremtménynek meg kell halnia és vissza kell térnie a földhöz, a nemes ember szelleme elindul, hogy a magasban mutatkozzon meg és felemelkedjen a végső világosság dicső fényére.”
131:10.1 Miután szorgos munkával elkészítették a világ vallásaiban a paradicsomi Atyával kapcsolatos tanítások összeállítását, Ganid nekifogott, hogy megfogalmazza, mit is tekint ama hit összegzésének, mely hitet Isten vonatkozásában Jézus tanításának eredményeként a magáévá tett. E fiatalember szokása szerint úgy utalt e hitelemekre, mint „a mi vallásunk”. A feljegyzése ez volt:
131:10.2 „A mi Úr Istenünk egy Úr, és a teljes elméddel és szíveddel szeretned kell őt, miközben minden tőled telhetőt megteszel annak érdekében, hogy úgy szeresd az ő minden gyermekét, mint ahogy magadat szereted. Ez az egy Isten a mi mennyei Atyánk, akiben minden dolog fennáll, és aki a szelleme révén ott lakozik minden őszinte emberi lélekben. Nekünk, akik az Isten gyermekei vagyunk, meg kell tanulnunk, hogy miként bízzuk a lelkünk megőrzését őrá mint hű Teremtőre. A mennyei Atyánkkal minden dolog lehetséges. Lévén, hogy ő a Teremtő, mivel ő teremtett minden dolgot és minden lényt, nem lehetett másként. Bár nem láthatjuk az Istent, megismerhetjük őt. És nap mint nap megélve a mennyei Atya akaratát, kinyilatkoztathatjuk őt az embertársainknak[13].
131:10.3 Az Isten jelleme isteni gazdagságának szükségképpen mélységesnek és örökmód bölcsnek kell lennie. Istent nem tárhatjuk fel tudás révén, de megismerhetjük őt a szívünkben személyes tapasztalás által. Bár az ő igazságossága talán kifürkészhetetlen, a kegyelméből a föld legszerényebb lénye is részesülhet. Bár az Atya megtölti a világegyetemet, ő a szívünkben is él. Az ember elméje emberi, halandó, az ember szelleme azonban isteni, halhatatlan. Az Isten nemcsak mindenható, hanem határtalanul bölcs is. Ha a földi szüleink, akik hajlamosak a rosszra, tudják, hogy miként szeressék a gyermekeiket és miként adjanak jó ajándékokat nekik, akkor vajon a jó mennyei Atyának mennyivel jobban kell tudnia, hogy milyen bölcsen szeresse a földi gyermekeit és miként terjesszen ki megfelelő áldást rájuk[14].
131:10.4 A mennyei Atya nem tűri, hogy egyetlen földi gyermek is elvesszen, ha az a gyermek vágyik arra, hogy megtalálja az Atyát és igazán szeretne olyan lenni, mint ő. Atyánk még a gonoszakat is szereti és mindig kedves a hálátlanokkal. Bárcsak több emberi lény ismerhetné meg az Isten jóságát, akkor bizonyosan eljutnának a rossztetteik megbánásához és felhagynának minden ismert bűnnel. Minden jó dolog a fény Atyjától jön le, akiben nincs változás, sem a változásnak árnyéka. Az igaz Isten szelleme az ember szívében van. Azt akarja, hogy minden ember testvére legyen egymásnak. Amikor az emberek Isten után kezdenek tapogatózni, akkor ott a bizonyság, hogy az Isten megtalálta őket, és hogy a rá vonatkozó tudást kutatják. Istenben élünk és az Isten bennünk lakozik[15].
131:10.5 Már nem elégszem meg abban a hitben, hogy az Isten az én egész népem Atyja; most már hiszem, hogy ő az én Atyám is. Az Isten imádásában mindig megpróbálom az Igazság Szellemének segítségét igénybe venni, amely az én segítőm, amikor már valóban Istent ismerővé váltam. De mindenekelőtt annak révén fogom imádni az Istent, hogy megtanulom, miként cselekedjem meg az Isten akaratát a földön; vagyis, minden tőlem telhetőt megteszek annak érdekében, hogy minden halandótársammal pontosan úgy bánjak, ahogy elképzelésem szerint az Isten is szeretné, hogy bánjanak vele. Amikor ilyen életet élünk a húsvér testben, sok dolgot kérhetünk az Istentől, és megadja a szívünk azon vágyát, hogy jobban felkészüljünk a társaink szolgálatára. Az Isten gyermekeinek mindeme szeretetteljes szolgálata megnöveli azon képességünket, hogy befogadjuk és átéljük a mennyei örömöket, a mennyei szellem segédkezésének magasságos gyönyöreit[16].
131:10.6 Minden nap megköszönöm Istennek az ő elmondhatatlan ajándékait; dicsőíteni fogom őt azokért a csodálatos cselekedetekért, melyeket az emberek gyermekeiért hajt végre. Számomra ő a Mindenható, az Erő, a Hatalom és a Kegyelem, de leginkább ő az én szellemi Atyám, és az ő földi gyermekeként valamikor majd elmegyek hozzá, hogy meglássam. Az oktatóm azt mondta, hogy ha őt keresem, akkor olyanná válok, mint ő. Az Istenben való hit révén megbékéltem ővele. A mi új vallásunk igen teljes az örömben, és tartós boldogságot vált ki. Biztos vagyok abban, hogy hű maradok egészen a halálomig, és hogy biztosan elnyerem az örökkévaló élet koronáját[17].
131:10.7 Tanulom, hogy miként vizsgáljak meg minden dolgot és miként ragaszkodjam ahhoz, ami jó. Bármit, amit csak szeretnék, hogy az emberek megtegyenek nekem, megteszem én a társaimnak. Ezen új hit révén tudom, hogy az ember az Isten fiává válhat, de néha megborzongok, amikor belegondolok abba, hogy minden ember a testvérem, de ennek igaznak kell lennie. Nem tudom, hogy miképp örvendezhetnék az Isten atyaságában, miközben elutasítom az emberek közötti testvériség elfogadását. Bárki szólítja is az Úr nevét, üdvözülni fog. Ha pedig ez igaz, akkor minden embernek testvérnek kell lennie[18].
131:10.8 Ennélfogva a jócselekedeteimet titkon hajtom végre; és a legtöbbet is akkor imádkozom, amikor magam vagyok. Nem fogok ítélni, nehogy tisztességtelen legyek a társaimmal. Meg fogom tanulni, hogy miként szeressem az ellenségeimet, bár még nem igazán sajátítottam el az Istenhez való hasonlatosságnak ezt a módszerét. Bár látom az Istent ezekben a vallásokban is, »a mi vallásunkban« szebbnek, szeretetteljesebbnek, irgalmasabbnak, személyesebbnek és valóságosabbnak találom őt. De ez a nagyszerű és dicső Lény mindenekelőtt a szellemi Atyám; én az ő gyermeke vagyok. És nem más révén, mint azon őszinte vágyammal, hogy olyan legyek, mint ő, végül megtalálom és örökmód szolgálni fogom őt. Végre olyan vallásom van, melyben egy Isten, egy csodálatos Isten van, és ő az örök üdvözülés Istene[19].”