1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek? [1] [11]
2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az õ felkentje ellen:
3 Szaggassuk le az õ bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja õket. [2]
5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti õket gerjedelmében: [12]
6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged. [3] [4]
8 Kérjed tõlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait. [5]
9 Összetöröd õket vasvesszõvel: széjjelzúzod õket, mint cserépedényt.
10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel. [6] [7]
12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az õ haragja. Boldogok mindazok, a kik õ benne bíznak! [8] [9] [10]