1 Az éneklõmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé.
2 A gonosznak hamissága felõl így gondolkozom szívemben: nincs õ elõtte isten-félelem;
3 Mert hízeleg néki önmagának, ha bûnét elkövetheti, ha gyûlölködhetik.
4 Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni és jót cselekedni.
5 Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, és nem veti meg a rosszat. [1]
6 Uram, az égig ér a te kegyelmességed; a te hûséged a felhõkig! [2]
7 Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, mint a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!
8 Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek. [3]
9 Dúslakodnak házadnak bõséges javaiban; megitatod õket gyönyörûségeid folyóvizébõl.
10 Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.
11 Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerõidre, és igazságodat az igaz szívûekre.
12 Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze.
13 Hullnak már a gonosztevõk; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel!