1 Zsoltár, ének szombat napra. [1] [2]
2 Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!
3 Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hûséges voltodat.
4 Tíz húrú hegedûvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel. [3]
5 Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek mûveiben örvendezem. [4] [5]
6 Mely nagyok Uram a te mûveid, igen mélységesek a te gondolataid!
7 A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:
8 Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fû, és virágoznak mind a hamisság cselekedõk, mindörökké elveszszenek õk;
9 Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!
10 Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, és elszélednek mind a hamisság cselekedõk!
11 De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.
12 És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevõkön mulat majd a fülem.
13 Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.
14 Plánták õk az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.
15 Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellõk lesznek;
16 Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kõsziklám, és hogy nincsen hamisság benne!