© 2010 Urantia Alapítvány
| írás 35. A helyi világegyetemi Istenfiak |
Index
Több verzió |
írás 37. A helyi világegyetem személyiségei |
36:0.1 AZ ÉLET nem akaratlanul keletkezik. Az élet a Lét (rejtett) Építőinek tervei szerint alkottatik és jelenik meg a lakott bolygókon közvetlen betelepítéssel vagy a helyi világegyetemek élethordozói tevékenységének eredményeképpen. Ezek az élethordozók a világegyetemi Fiak sokszínű családjának legérdekesebb és legsokoldalúbb tagjai közé tartoznak. Feladatuk a bolygószférákon létesítendő teremtményi élet részletes megtervezése és szállítása. Miután ezt az életet az új világba beleoltották, még hosszú ideig ott is maradnak annak érdekében, hogy elősegítsék annak fejlődését.
36:1.1 Jóllehet az élethordozók az isteni Fiak családjába tartoznak, mégis a világegyetemi Fiak különleges és egyedi fajtáját alkotják, lévén ők a helyi világegyetembeli értelmes életnek az egyetlen olyan csoportja, melynek teremtésében a felsőbb-világegyetem irányítói közreműködnek. Az élethordozók három előbb-létezett személyiségnek a leszármazottai: a Teremtő Fiúnak, a Világegyetemi Anyaszellemnek, és kijelölés útján az adott felsőbb-világegyetem beteljesülési céljai felett őrködő három Nappalok Elődje egyikének. E Nappalok Elődei, akik egyedül dönthetnek az értelmes élet kioltásában, részt vesznek az élethordozók megteremtésében, akik pedig megbízást kapnak a fizikai élet létrehozására a kifejlődő világokon.
36:1.2 A feljegyzések szerint a Nebadon világegyetemben százmillió Élethordozó teremtetett. Az élet elterjesztőinek hatékony testülete nem kimondottan egy önmagát igazgató csoport. Irányításukat az életet meghatározó hármas végzi, melyet Gábriel, a Melkizedek Atya és Nambia, a nebadoni elsőszülött Élethordozó alkot. Ugyanakkor belső szervezeti igazgatásuk minden elemében az élethordozók önszervezők.
36:1.3 Az élethordozók három nagy osztályba sorolhatók: az elsőt a rangidős élethordozók alkotják, a másodikat a segédek, míg a harmadikat a felügyelők. Az első osztály tizenkét csoportra tagolódik, s olyan szakértőkből áll, akik az élet-megnyilatkozások különféle formáinak létrehozásában különleges szakértelemmel rendelkeznek. E hármas osztályozást a melkizedekek alakították ki, akik ilyen céllal végeztek vizsgálatokat az élethordozók központi szféráján. A melkizedekek mindig is szorosan együttműködtek az élethordozókkal és mindig elkísérik őket az életlétesítési utakra az új bolygókon.
36:1.4 Mihelyt egy evolúciós bolygó eljut a fény és élet korszakába, az élethordozókat magasabb rendű tanácsadó testületekké szervezik annak érdekében, hogy a továbbiakban is segédkezzenek az adott világnak és a világ megdicsőült lényeinek igazgatásában és fejlődésében. A fejlődő világegyetem későbbi, végleges korszakaiban ezek az élethordozók számos új feladatot kapnak.
36:2.1 A melkizedekek általános ismeretekkel rendelkeznek a szalvingtoni körben lévő hét elsődleges szféra negyedik csoportjáról. Az élethordozók e világait a következőképpen jelölik:
36:2.2 1. Az élethordozók központja.
36:2.3 2. Az élet-tervezői szféra.
36:2.4 3. Az élet-megőrzői szféra.
36:2.5 4. Az élet evolúciójának szférája.
36:2.6 5. Az elmével társult élet szférája.
36:2.7 6. Az élőlényekben megjelent elme és szellem szférája.
36:2.8 7. A rejtett élet szférája.
36:2.9 Ezen elsődleges szférák mindegyikét hat segédszféra veszi körül, amelyekben a világegyetemi élethordozói tevékenységek különleges szakaszai összpontosulnak.
36:2.10 Az első világ, a központi szféra, melyen, beleértve annak hat segédszféráját is, általában az élet s annak minden megjelenő formájának tanulmányozása folyik. Itt található az élettervezési tanoda, ahová az Uverszáról és a Havonából, sőt még a Paradicsomról is jöttek tanárok és tanácsadók. Felhatalmazásom szerint közölhetem azt is, hogy az elmeszellem-segédek hét központi telephelye az élethordozók e világán található.
36:2.11 A tízes szám — a tízes számrendszer — a fizikai világegyetemhez hozzátartozik, de a szellemihez nem. Az élet területe a három, a hét és a tizenkettő alapszámmal és ezen alapszámok szorzataival és összegződéseivel jellemezhető. A három paradicsomi Forrásnak és Középpontnak megfelelően három elsődleges és lényegesen különböző életterv van, és a Nebadon világegyetemben e három alapvető életforma három különböző fajta bolygón létezik. Az átadható életnek eredetileg tizenkét különböző isteni terve volt. E tizenkettes szám, annak osztóival és többszöröseivel együtt mind a hét felsőbb-világegyetemnek az összes életmintájában jelen van. Emellett az élet formatervének, vagyis az élő anyag alapvető szaporodási jellegének hét különböző felépítésű fajtája is van. Az orvontoni életminták tizenkettes örökséghordozói szerkezetet mutatnak. A saját akarattal bíró teremtmények különböző rendjeit a 12, a 24, a 48, a 96, a 192, a 384 és a 768 szám szerinti tagolás jellemzi. Az Urantián negyvennyolc mintaszabályozó — az egyedi sajátosságokat meghatározó — egység található az emberi ivarsejtekben.
36:2.12 A második világ az élettervező szféra; itt dolgozzák ki az életszerveződések összes új módját. Míg az eredeti élet formaterveket a Teremtő Fiú bocsátja rendelkezésre, addig e tervek tényleges kidolgozása az élethordozók és társaik feladata. Amint valamely új világhoz az általános élettervet kialakították, eljuttatják azokat a központi szférára, ahol is a rangidős élethordozók legfelsőbb tanácsa egy szakértői Melkizedek testülettel közösen tüzetes vizsgálatnak veti alá. Amennyiben a tervekről megállapítják, hogy azok az előzetesen elfogadott előírásoktól eltérnek, abban az esetben a terveket a Teremtő Fiúnak véleményeznie kell és jóvá kell hagynia. A Teremtő Fiút e tanácsüléseken gyakran a melkizedekek vezetője képviseli.
36:2.13 Ezért aztán a bolygókon megjelenő élet, noha bizonyos tekintetben mindenütt hasonló, minden egyes evolúciós világon sok szempontból különbözik. Még az ugyanazon életsorozatba tartozó, azonos világcsaládokban sem található két olyan bolygó, ahol az élet teljesen egyforma lenne; az élet mindig az adott bolygóra jellemző, ugyanis az élethordozók szüntelenül a rájuk bízott életképlet továbbfejlesztésén munkálkodnak.
36:2.14 Több mint egymillió olyan alapvető vagy mindenségrendi vegytani képlet létezik, amelyek az élet-megnyilatkozások alapmintáját és számos alapvető rendeltetési változatát alkotják. Az élettervező szféra egyes számú segédszféráján dolgoznak azok a fizikusok és villamosvegytan-kutatók, akik az élet átviteléhez szükséges anyagi alapokat, az úgynevezett csíra-sejtanyagot felépítő alapvető energiaegységek befogásában, összekapcsolásában és átalakításában segítik az élethordozókat.
36:2.15 A bolygólét tervezésével foglalkozó kutatóállomások e második világ második segédszféráján találhatók. E kísérleti állomásokon az élethordozók és összes segítőjük a melkizedekekkel együtt dolgozik a nebadoni tizedes bolygókra telepítendő élet módosításán és esetleges továbbfejlesztésén. Az Urantián most fejlődő élet megtervezésére és részletes kidolgozására részben éppen ezen a világon került sor, ugyanis az Urantia, lévén tizedes bolygó, életkísérleti világ. Minden tíz bolygó közül egyen az előírt élet formaterveknek a többi (nem kísérleti) világhoz képest nagyobb mértékű módosításai engedélyezettek.
36:2.16 A harmadik világot az élet megőrzésének szentelik. Itt az élet védelmének és megőrzésének különféle módozatait tanulmányozzák és dolgozzák ki az Élethordozó testületekbe tartozó segédek és felügyelők. Az élettervek minden új világ esetében mindig rendelkeznek az életet megőrző bizottság első (korai) létrehozásáról, mely bizottság az alapvető életminták szakértő módosításában jártas felügyelőkből áll. Az Urantián huszonnégy ilyen felügyelő-biztos tevékenykedett, az életanyag szerveződésének minden egyes alapvető vagy ős mintájához kettőt-kettőt rendeltek. A tiétekhez hasonló bolygókon az élet legfejlettebb formája esetében a szaporodás huszonnégy mintaegységet tartalmazó élet-hordköteg révén megy végbe. (Az értelmes élet a fizikai létből nő ki és azon alapul, ezért jön létre a lelki szerveződésnek éppen huszonnégy alapfajtája.)
36:2.17 A negyedik szférának és segédszféráinak feladata a teremtményi lét általános törzsfejlődésének és az egyes, adott életszintek evolúciós előzményeinek tanulmányozása. Egy evolúciós világ eredeti élet-sejtanyagának tartalmaznia kell a jövőbeni összes fejlődési út és minden további evolúciós változás és átalakulás lehetőségeinek teljes tárát. Az ilyen nagyszabású élet-átalakulási munkatervek sok, látszólag haszontalan állati és növényi létforma megjelenését is igényelhetik. A bolygón végbemenő evolúció e melléktermékei terv szerint vagy váratlanul csak azért jelennek meg a színen, hogy azután eltűnjenek, azonban e hosszú folyamatokban és azokon keresztül vezet a bolygók élettervének és faji rendjének a nyomvonala, melyet az eredeti formatervezők bölcsen és avatottan kidolgoztak. Az élőlénytani evolúció számos melléktermékére mind szükség van a magasabb rendű értelmes életformák végső és teljes működéséhez, függetlenül attól, hogy nagy összhanghiány mutatkozhat meg időről időre azon hosszú küzdelem során, ahol a magasabb rendű teremtmények az alacsonyabb rendű életformák fölébe kerekednek, s az ellentmondások közül sok a kifejlődő, akarattal bíró teremtmények békéje és biztonságérzete szempontjából igencsak ellentmondásos.
36:2.18 Az ötödik világ teljes egészében az elmével társult élettel foglalkozik. Minden egyes segédszférája a teremtményi léthez kapcsolódó teremtményi elme egy-egy szakaszát tanulmányozza. Az emberi felfogóképesség szintjén az elme úgy is meghatározható, mint az a hét elmeszellem-segéd adomány, mellyel a Végtelen Szellem segítői ruházzák fel a nem-tanítható, illetve a gépies elmét. Az életminták különböző mértékben érzékenyek ezekre a segédekre és a tér és idő világegyetemeiben működő különféle szellemi segítőkre. Az anyagi teremtmények szellemi válaszadó képessége teljes mértékben az elme-adománytól függ, amely viszonzásképpen meghatározta e halandó teremtmények élőlénytani evolúciójának menetét.
36:2.19 A hatodik világ feladata az elme és a szellem közötti összefüggések vizsgálata az élő formákban és élő szervezetekben. E világ és hat segédszférája a teremtményi összehangolással foglalkozik, ahol a központi világegyetemből és a felsőbb-világegyetemből jött tanárok a nebadoni oktatókkal együttműködve mutatják be a teremtmények által a térben és időben elérhető legnagyobb mértékű fejlődést.
36:2.20 Az élethordozók hetedik szféráját az evolúciós teremtményi lét rejtett területeinek szentelik, melyek a Legfelsőbb Lény egyre teljesebb megjelenésének mindenségrendi bölcseletével kapcsolatosak.
36:3.1 Az élet nem magától jelenik meg a világegyetemekben; az életet az élethordozóknak kell megindítaniuk a sivár bolygókon. A tér evolúciós világain láthatólag ők az élet hordozói, elterjesztői és őrei. Az életnek az Urantián ismert összes rendje és formája e Fiak által jelenik meg, bár a bolygói életnek nem minden formája létezik az Urantián.
36:3.2 Az életnek valamely új világon való megtelepítésével megbízott Élethordozó testület rendszerint száz rangidős hordozóból, száz segédből és ezer felügyelőből áll. Az élethordozók gyakran hoznak magukkal tényleges élet-sejtanyagot valamely új világra, de nem mindig ez a helyzet. Néha a kijelölt bolygóra való megérkezésük után szervezik meg az életmintákat, az életlétesítés új vállalkozásához előzetesen jóváhagyott szabályok szerint. Az Urantián létrehozott élet esetében is ez volt a helyzet.
36:3.3 Miután a jóváhagyott képletekkel összhangban a fizikai minták elkészültek, az élethordozók ezen élettelen anyag folyamatszabályozójaként tevékenykednek, vagyis személyükön keresztül az anyagba viszik át az éltető szellemi szikrát; és ezáltal a semleges minták élő anyaggá válnak.
36:3.4 Az éltető szikra — az élet rejtélye — az élethordozókon keresztül adományozódik, nem pedig általuk[1]. Ténylegesen ők felügyelik ezeket a műveleteket, ők alakítják ki magát az élet-sejtanyagot, de a Világegyetemi Anyaszellem az, aki az élő sejtanyag alapvető tényezőjét rendelkezésre bocsátja. A Végtelen Szellem Alkotó Leányától ered a testet életre keltő és az értelmet felkeltő energiaszikra.
36:3.5 Az élet adományozása során az élethordozók saját személyes lényegükből semmit sem adnak át, még azokon a szférákon sem, ahol az élet új rendjeinek kialakításában működnek közre. Ilyenkor egyszerűen csak beindítják és átadják az életszikrát, megindítják az anyagban a szükséges változásokat az előírt tervekben és mintákban foglalt fizikai, vegyi és villamos sajátságoknak megfelelően. Az élethordozók olyan élő folyamatszabályozó-jelenlétek, melyek a lét anyagi rendjébe tartozó, egyébként semleges elemeket összekeverik, szervezik és életre keltik.
36:3.6 A bolygóra kirendelt Élethordozó testületnek egy bizonyos időtartam, az adott bolygó saját idejében mért mintegy félmillió év áll rendelkezésére ahhoz, hogy az új világon létrehozza az életet. Ezen időtartam leteltével, melyet a bolygón kialakult élet bizonyos fejlődési fokozatainak elérése jelez, az élethordozók befejezik az élet beültetését, és több új vagy kiegészítő dolgot már nem adhatnak hozzá a bolygón létesített élethez.
36:3.7 Az élet létrehozása és az erkölcsi besorolású emberi teremtmények megjelenése között eltelt időszakokban az élethordozók engedélyt kapnak arra, hogy beavatkozzanak az életkörnyezetbe és egyéb alkalmas módon irányt szabjanak az élőlénytani evolúció folyamatának. E tevékenységüket hosszú időn keresztül végezhetik.
36:3.8 Amint valamely új világon az élethordozók sikeresen létrehoztak egy akarattal bíró lényt, amely képes erkölcsi és szellemi döntések meghozatalára, akkor és ott a munkájuk véget ér — teljesítették a küldetésüket; a továbbiakban már nem avatkozhatnak e kifejlődő életbe. Ettől kezdve az élő dolgok továbbfejlődésének azon sajátságok és irányzatok szerint kell folytatódnia, amelyeket a bolygón megteremtett élet képleteibe és mintáiba már átvittek vagy azokban létrehoztak. Az élethordozóknak nem engedik meg, hogy az élőlények saját akaratával kísérletezzenek vagy azt befolyásolják; nem engedélyezett számukra az, hogy az erkölcsi teremtmények felett az irányítást átvegyék vagy önkényesen befolyásolják őket.
36:3.9 A Bolygóherceg megérkezésével megkezdik a felkészülést az adott világ elhagyására, bár két rangidős hordozó és tizenkét felügyelő átmeneti lemondó nyilatkozatot téve önként vállalkozhat arra, hogy az élet-sejtanyag továbbfejlesztése és megőrzése érdekében meghatározatlan ideig tanácsadóként a bolygón marad. Az Urantián jelenleg két ilyen Fiú és tizenkét segítő tartózkodik.
36:4.1 A Nebadon lakott világokat magába foglaló minden helyi csillagrendszerében van egy olyan szféra is, ahol a melkizedekek élethordozókként működtek. E lakóhelyek a csillagrendszer midszonit világaiként ismertek, és mindegyikükön egy anyagi síkon módosított Melkizedek Fiú egy, az anyagi rendbe tartozó, kiválasztott Leánnyal alkotott párt. Az ilyen midszonit világok Éva Anyái az adott csillagrendszer központjából származnak, s azon számos önként jelentkező közül választották ki őket a kijelölt Melkizedek élethordozók, akik a Csillagrendszer Fejedelemnek az ő saját szférájához tartozó Anyagi Leányoknak címzett felhívására válaszoltak.
36:4.2 A Melkizedek élethordozó és az Anyagi Leány leszármazottai a midszonit lények. A felsőrendű teremtmények fajának Melkizedek apja rövidesen elhagyja e különleges működésének színterét, és a hetedik utódnemzedék megjelenésével e különleges rendű világegyetemi lények Éva Anyja is távozik a bolygóról. E világ irányítása ezután a legidősebb fiúra száll.
36:4.3 A midszonit teremtmények a csodálatos világukon sokasodó lényekként élnek és munkálkodnak egészen addig, amíg el nem érik az ezer szabványéves életkort; ekkor szeráfok közreműködésével útra kelnek. Ezt követően a midszonit lények nem-szaporodó lényekként élnek tovább, mert a szeráf-társításra való felkészítés során az anyagtalanná lényegítési eljárás mindörökre megfosztja őket szaporító kiváltságaiktól.
36:4.4 E lények jelenlegi besorolása aligha tekinthető halandóinak vagy halhatatlannak, és nemigen lehetne egyértelműen besorolni őket az emberi vagy az isteni rendbe sem. E teremtményekben nem lakozik Igazító, ennélfogva aligha lehetnek halhatatlanok. Ugyanakkor halandóknak sem tekinthetők; eddig még egyetlen midszonit lény sem halt meg. A Nebadonban született összes midszonit lény ma is él, s a szülőbolygójukon vagy valamely köztes szférán vagy pedig a véglegességet elért lények világaiban, a Szalvington midszonit szféráján tevékenykednek.
36:4.5 A véglegesrendűek szalvingtoni világai. A Melkizedek élethordozók éppúgy, mint Éva Anya társaik a csillagrendszerbeli midszonit szférából a szalvingtoni kör véglegességet elért világaiba telepednek át, amely a leszármazottaiknak ugyancsak végső úti célja.
36:4.6 E vonatkozásban meg kell említeni, hogy a szalvingtoni körhöz tartozó hét elsődleges világból álló ötödik csoport a véglegesrendűek nebadoni világösszességét alkotja. A Melkizedek élethordozók és az Anyagi Leányok gyermekei a véglegesrendűek hetedik bolygóján, a Szalvington midszonit szféráján lakoznak.
36:4.7 A véglegesrendűek hét elsődleges világának segédszférái azoknak a felsőbb-világegyetemi és központi világegyetemi személyiségeknek a találkozóhelyei, akik a Nebadonban teljesítendő küldetést kapnak. A felemelkedő halandók általában szabadon látogathatják a Melkizedek Egyetemet alkotó 490 világ összes kulturális világát és oktatási szféráját, van azonban néhány különleges tanhely és számos tiltott körzet is, ahová nem juthatnak be. Ez különösen igaz a véglegesrendűek fennhatósága alatt álló negyvenkilenc szférára.
36:4.8 A midszonit teremtmények rendeltetése jelenleg nem ismeretes, de úgy látszik, mintha a világegyetemi fejlődésnek valamely jövőbeli eseményére való felkészülés céljából gyülekeznének a véglegesrendűek hetedik világán. A midszonit fajokra vonatkozó kérdéseinkkel mindig a véglegesrendűekhez irányítottak bennünket, és a véglegesrendűek minduntalan elzárkóznak az elől, hogy védenceikről felvilágosítást adjanak. Függetlenül attól, hogy a midszonit lények jövőbeli szerepére vonatkozó ismereteink mennyire bizonytalanok, azt azért tudjuk, hogy az Orvontonban minden helyi világegyetem e talányos lények egyre gyarapodó számú testületeinek ad otthont. A Melkizedek élethordozók meggyőződése szerint a Végleges Isten egy napon majd felruházza az ő midszonit gyermekeiket az abszonit tapasztalás-meghaladó és örök szellemével.
36:5.1 A kezdetleges világokon a hét elmeszellem-segéd jelenléte határozza meg a szerves törzsfejlődés menetének feltételeit; ez a magyarázat az evolúció célirányos és nem véletlenszerű voltára[2]. E segédek jelentik a Végtelen Szellemnek az értelmes élet alacsonyabb rendjeit a helyi világegyetemi Anyaszellem működésén keresztül elérő elme-segédkezését. A segédek a Világegyetemi Anyaszellem gyermekei, és a világok anyagi elméi számára ők jelentik az ő személyes segédkezését. Ahol és amikor ilyen elme megnyilvánul, ott és akkor e szellemek különböző működése figyelhető meg.
36:5.2 A hét elmeszellem-segédet a következő megjelöléseknek megfeleltethető elnevezéssel szokás azonosítani: belső meglátás, értelem, bátorság, tudás, tanácskozás, istenimádat és bölcsesség[3]. Ezen elmeszellemek önálló késztetésekként fejtik ki a hatásukat az összes lakott világon, s mindegyikük az adott hatásra való válaszadás képességének megnyilvánulását keresi meglehetősen függetlenül attól, hogy a többi elmeszellem milyen mértékű fogadtatást és működési lehetőséget talál.
36:5.3 A segédszellemeknek az élethordozók központi világán való központi elhelyezkedése jelzi az Élethordozó ellenőrök számára, hogy a segédek milyen mértékben és milyen módon fejtik ki elmeműködésüket valamely világon és valamely adott, értelmes besorolású szervezetben. Ezek az élet-elme elhelyezkedések tökéletes képet mutatnak az első öt segéd élő elmeműködéséről. Azonban a hatodik és a hetedik segédszellem — az istenimádat és a bölcsesség — esetében e központi elhelyezkedés csak a minőségi jegyekre utal. Az istenimádat segéd és a bölcsesség segéd tevékenységének mennyiségi jellemzése az Isteni Segédkező közvetlen jelenlétében lehetséges a Szalvingtonon, lévén az a Világegyetemi Anyaszellem személyes tapasztalása.
36:5.4 A hét elmeszellem-segéd mindig elkíséri az élethordozókat az új bolygóra, de nem szabad ezeket úgy tekinteni, mint entitásokat; inkább a körökre hasonlítanak. A hét világegyetemi segéd szellemei nem az Isteni Segédkező világegyetemi jelenlététől elkülönülő személyiségként működnek; ők voltaképp az Isteni Segédkező tudatosságának szintjét jelentik, és mindig alkotó anyjuk cselekedeteinek és jelenlétének alárendelten munkálnak.
36:5.5 Képtelenek vagyunk szavakkal megfelelően bemutatni e hét elmeszellem-segédet. Ők a tapasztalás által fejlődő elme alacsonyabb szintjeinek segítői, és fejlődési rendjüknek megfelelő sorrendben a következőképpen jellemezhetők:
36:5.6 1. A belső meglátás szelleme — a gyors érzékelésképesség, a kezdetleges fizikai és veleszületett ingerválaszt adó ösztönök, az irányító és önfenntartó képességek minden elme-teremtményben; ez az egyetlen segéd, melynek működése általános az alacsonyrendű állati életben, és az egyetlen, amely a gépies elme nem-tanítható szintjeivel átfogó működési kapcsolatot létesít.
36:5.7 2. Az értelem szelleme — az összehangolási késztetés, a képzetek önkéntelen és láthatóan önműködő társítása[4]. Ez a megszerzett ismeretek összehangolásának képessége, a gyors helyzetfelismerésnek, a késlekedés nélküli ítéletalkotásnak és az azonnali döntéshozatalnak a jelensége.
36:5.8 3. A bátorság szelleme — a hűség képessége — a személyiséggel rendelkező lényekben, a személyiség kialakításának alapja, és az erkölcsi tartás és a szellemi bátorság értelmi gyökere. A tények felismerése és az igazság sugallata eredményeképpen ez válik az értelmes és tudatos ön-irányítás csatornáin keresztül való evolúciós felemelkedésre irányuló késztetés titkává.
36:5.9 4. A tudás szelleme — a kaland és a felfedezés kíváncsiság-anyja, a tudományos szellem; a bátorság szellemének és a tanácskozás szellemének iránymutató vezetője és hűséges társa; a bátorság képességét a hasznos és tartós növekedési úton való haladás érdekében munkára bíró késztetés[5].
36:5.10 5. A tanácskozás szelleme — a társas késztetés, a fajon belüli együttműködés felruházottsága; az akarattal bíró teremtmények képessége a társaikkal való összhang kialakítására; az alacsonyabb rendű teremtményeknél a társas ösztön eredete[6].
36:5.11 6. Az istenimádat szelleme — az elme teremtményeket a két alapvető halandói létforma egyikébe való bekerülésre ösztökélő vallásos indíttatás, első önálló késztetés[7]. Az istenimádat szelleme mindörökre megkülönbözteti a vele társult állatot az elmével rendelkező, léleknélküli teremtményektől. Az istenimádat a szellemi felemelkedésre való jelöltséget mutatja.
36:5.12 7. A bölcsesség szelleme — a minden erkölcsi teremtményben eredendően munkáló, az elrendelt és fokozatos evolúciós fejlődésre irányuló késztetés[8]. Ez a legmagasabb rendű a segédek között, ez az összes többi segéd munkájának szellemi összehangolója és szervezője. E szellem a titka az elme teremtmények veleszületett késztetésének a felemelkedő besorolású létezés gyakorlati és hatékony programja elindítására és fenntartására; az élő dolgok esetében a megmagyarázhatatlan túlélésképesség oka, a továbbélő teremtmények esetében pedig annak a bámulatos képességnek a magyarázata, mely a hat másik elme-segítő közreműködésével az adott élőlény elméjében mozgósítható minden dolog megszerzéséhez az összes múltbeli tapasztalatukat és a mindenkori lehetőségeiket összehangolja. A bölcsesség az értelmi teljesítmény csúcsa. A bölcsesség a tisztán elmei és erkölcsi létezés célja.
36:5.13 Az elmeszellem-segédek a tapasztalást tekintve gyarapodnak, azonban sohasem válnak személyessé. Működésükben fejlődnek, és az első öt segéd működése az állatok rendjében bizonyos mértékben elengedhetetlen a hét segédnek együttesen mint emberi értelemnek a működéséhez. Ez az állatvilági kapcsolat teszi lehetővé a segédek emberi elmeként való, ténylegesen is hatékonyabb működését; ennélfogva az állatok bizonyos mértékben nélkülözhetetlenek az ember értelmi és fizikai kifejlődéséhez.
36:5.14 A helyi világegyetemi Anyaszellem ezen elmesegédei sok tekintetben úgy viszonyulnak az értelmes besorolású teremtményi élethez, mint ahogy az erőtér-központok és a fizikai szabályozók viszonyulnak a világegyetem élettelen hatóerőihez. Felbecsülhetetlen értékű segítő tevékenységet végeznek a lakott világok elmeköreiben és hatékonyan együttműködnek a Fizikai Főszabályozókkal, akik szintén a segéd-előtti elmeszintek, a nem-tanítható vagy gépies elme szintjeinek szabályozóiként és irányítóiként tevékenykedve szolgálnak.
36:5.15 Az élő elme, a tapasztalatokból való tanulás képességének megjelenése előtt, a Fizikai Főszabályozók segédkezési területe. A teremtményi elme, az isteniség felismerése képességének és az istenségimádás képességének megszerzése előtt, a szellem-segédek kizárólagos működési területe[9]. A teremtményi értelem szellemi válaszadó-képességének megjelenésével e teremtett elmék egyszerre felsőbb rendű elmévé válnak, vagyis ettől kezdve állandó kapcsolatban lesznek a helyi világegyetemi Anyaszellem szellemköreivel.
36:5.16 Az elmeszellem-segédek semmilyen értelemben nem kötődnek közvetlenül az Isteni Segédkező, vagyis a lakott világok Szent Szelleme személyes jelenléte szellemének különféle, felsőbb szellemi szerepköreihez; ugyanakkor működési értelemben éppen e szellemnek az elődei és megjelenésének előkészítői ők az evolúciós emberben. A segédek teszik lehetővé a Világegyetemi Anyaszellemnek, hogy a helyi világegyetemben élő anyagi teremtményekkel kapcsolatba léphessen és szabályozza létüket, de a segédek nem tükröződnek az elő-személyiségi szinteken tevékenykedő Legfelsőbb Lényben.
36:5.17 A nem-szellemi elme vagy szellem-energia megnyilvánulás, vagy pedig fizikai-energia jelenség. Még az emberi elme, a személyes elme sem rendelkezik a szellemmel való azonosságtól független túlélési sajátosságokkal. Az elme isteniségi adomány, azonban nem halhatatlan akkor, ha világegyetemi szellemi látásmód nélkül működik és nem rendelkezik az istenimádat képességével és a továbbélés iránti vággyal.
36:6.1 Az élet egyszerre működéselvű és életelvű — anyagi és szellemi[10]. Ha az Urantia fizikusai és vegyészei meg is értik valaha a növényi és az állati élet ős-sejtanyagi formáit, sohasem lesznek képesek élő szervezetek előállítására. Az élet valamiben mindig különbözik mindenféle energia megnyilvánulástól; még a fizikai teremtmények anyagi léte sem magából az anyagból ered.
36:6.2 Az anyagi dolgok létezhetnek mindentől függetlenül, de élet kizárólag életből fakadhat. Elme csak előbb-létezett elméből nyerhető. Szellem csak szellem-őstől eredhet. A teremtmény előállíthatja az életformákat, de csak a teremtő személyiség vagy az alkotó hatóerő képes a megelevenítő életszikrát biztosítani.
36:6.3 Az élethordozók megszervezhetik az élőlények anyagi formáit vagy fizikai mintáit, de a Szellem adja a kezdeti életszikrát és ő adományozza az elme-képességet. Még a kísérleti élet azon élő formái is, amelyeket az élethordozók szerveznek a Szalvington világain, mindig mentesek a szaporodásképességektől. Mihelyt az életképleteket és az élő mintákat megfelelően összeállították és a kellő módon megszervezték, az Élethordozó jelenléte már elégséges az élet megindításához, azonban minden ilyen élő szervezetből hiányzik két lényeges sajátosság — az elmével való felruházottság és a szaporodásképességek. Az állati elme és az emberi elme a hét elmeszellem-segéden keresztül tevékenykedő helyi világegyetemi Anyaszellem ajándéka, míg a teremtményi szaporodási képesség nem más, mint a Világegyetemi Szellem által az élethordozók életre keltette ősi élet-sejtanyagnak adott különleges és személyes adomány.
36:6.4 Mihelyt az élethordozók részletesen megtervezték az életmintákat, miután megszervezték az energiarendszereket, végbe kell mennie egy további jelenségnek is; az „életnek leheletét” be kell vinni ezekbe az élettelen formákba[11]. Az Istenfiak megalkothatják az életformákat, de az Isten Szelleme az, aki ténylegesen hozzáadja az életszikrát. Amint az így megadott élet letelik, a megmaradt anyagi test halott anyaggá válik. Amint az adományozott élet elmúlik, a test visszatér annak az anyagi világegyetemnek a kebelére, amelyből azt az élethordozók vették abból a célból, hogy átmeneti hordozójául szolgáljon annak az élet-adománynak, amelyet ehhez a látható energia-anyag társuláshoz továbbítottak.
36:6.5 Az élethordozók által növényeknek és állatoknak adományozott élet a növény vagy állat halála után nem tér vissza az élethordozókhoz. Egy ilyen élő dolog eltávozó élete nem foglal magába sem önazonosságot, sem személyiséget; nem egyedileg éli túl a halált. Létezése során és az anyagi testben való tartózkodása alatt változáson ment keresztül; energia-evolúción esett át, és csak mint a világegyetem mindenségrendi erejének része él tovább; nem egyedi életként létezik tovább. A halandó teremtmények túlélése teljes mértékben a halandói elmén belül kifejlődő halhatatlan lélekre épül.
36:6.6 Úgy beszélünk az életről mint „energia” és mint „hatóerő”, de az élet valójában egyik sem. A hatóerő-energia különböző mértékben ugyan, de érzékeny a gravitációra; az élet nem. A minta úgyszintén nem érzékeny a gravitációra, lévén az a gravitációra való válaszadásból eredő kötelezettségeinek már eleget tett energia-elrendeződés. Az élet, mint olyan, valamiféle minta szerint rendezett vagy más módon különvált — anyagi, elme- vagy szellemi — energiarendszer lendülete.
36:6.7 Van az evolúciós bolygókon megtelepítendő élet kialakításával összefüggésbe hozható néhány, számunkra nem teljesen világos dolog. Teljesen értjük az élethordozók villamos-vegytani képleteinek fizikai felépítését, de nem teljesen értjük az életet megelevenítő szikra természetét és forrását. Tudjuk, hogy az élet az Atyától a Fiún keresztül és a Szellem révén áramlik. Felettébb valószínű, hogy a Tökéletes Szellemek a hétszeres csatornái a teremtésösszességre kiáradó életfolyamnak. Viszont nem értjük azt az eljárást, mely révén a Tökéletes Szellem részt vesz az élet adományozás első felvonásában valamely új bolygón. A Nappalok Elődeinek, s ebben biztosak vagyunk, szintén van valamilyen szerepük az élet beindításában az új világokon, de ennek természetét egyáltalán nem ismerjük. Tudjuk, hogy ténylegesen a Világegyetemi Anyaszellem kelti életre az élettelen mintákat, és ő az, aki ezt a megelevenített sejtanyagot ellátja az élőlény szaporodásához szükséges képességekkel. Felfedeztük, hogy ők hárman a Hétszeres Isten szintjei közé tartoznak, s akiket néha úgy neveznek, mint a tér és idő Legfelsőbb Teremtői; de egyébként alig tudunk többet az Urantia halandóinál — tudásunk lényege egyszerűen tehát csak annyi, hogy a terv az Atya, a kifejeződés a Fiú, az élet megvalósulása pedig a Szellem sajátja.
36:6.8 [Összeállította egy, az Urantián megfigyelőként állomásozó Vorondadek Fiú, aki e tisztségét a Kinyilatkoztatást Felügyelő Testület Melkizedek Vezetőjének felkérésére tölti be.]
| írás 35. A helyi világegyetemi Istenfiak |
Index
Több verzió |
írás 37. A helyi világegyetem személyiségei |