1 Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló. [1] [2]
2 A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
3 Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti õket. [3]
4 És mikor kiereszti az õ juhait, elõttök megy; és a juhok követik õt, mert ismerik az õ hangját.
5 Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.
6 Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de õk nem értették, mi az, a mit szól vala nékik.
7 Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja. [4] [5] [6]
8 Mindazok, a kik elõttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok. [7] [8]
9 Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelõt talál.
10 A tolvaj nem egyébért jõ, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bõvölködjenek. [9] [10] [11]
11 Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért. [12] [13]
12 A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jõni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.
13 A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
14 Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim, [14]
15 A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért. [15]
16 Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebbõl az akolból valók: azokat is elõ kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor. [16]
17 Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. [17]
18 Senki sem veszi azt el én tõlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.
19 Újra hasonlás lõn a zsidók között e beszédek miatt. [18]
20 És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá?
21 Mások mondának: Ezek nem ördöngõsnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit?
22 Lõn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala; [19]
23 És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.
24 Körülvevék azért õt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván!
25 Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.
26 De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek:
27 Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem õket, és követnek engem: [20] [21]
28 És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja õket az én kezembõl. [22] [23]
29 Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezébõl. [24]
30 Én és az Atya egy vagyunk. [25] [26]
31 Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék õt.
32 Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem? [27]
33 Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.
34 Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok? [28]
35 Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lõn (és az írás fel nem bontható),
36 Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?! [29] [30] [31]
37 Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem; [32]
38 Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én õ benne vagyok.
39 Ismét meg akarák azért õt fogni; de kiméne az õ kezökbõl.
40 És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, a hol János elõször keresztelt vala; és ott marada. [33]
41 És sokan menének õ hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felõl mondott, igaz vala. [34]
42 És sokan hivének ott õ benne. [35]