1 És fölkelvén az õ egész sokaságuk, vivék õt Pilátushoz. [1]
2 És kezdék õt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy ez a népet félrevezeti, és tiltja a császár adójának fizetését, mivelhogy õ magát ama király Krisztusnak mondja. [2]
3 Pilátus pedig megkérdé õt, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? És õ felelvén néki, monda: Te mondod! [3] [4] [5]
4 Monda pedig Pilátus a fõpapoknak és a sokaságnak: Semmi bûnt nem találok ez emberben. [6] [7]
5 De azok erõsködének, mondván: A népet felzendíti, tanítván az egész Júdeában, elkezdve Galileától mind idáig. [8]
6 Pilátus pedig Galileát hallván, megkérdé, vajjon galileai ember-é õ? [9]
7 És mikor megtudta, hogy õ a Héródes hatósága alá tartozik, Héródeshez küldé õt, mivelhogy az is Jeruzsálemben vala azokban a napokban. [10]
8 Héródes pedig Jézust látván igen megörüle: mert sok idõtõl fogva kívánta õt látni, mivelhogy sokat hallott õ felõle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet õ tesz. [11]
9 Kérdezé pedig õt sok beszéddel; de õ semmit nem felele néki. [12]
10 Ott állanak vala pedig a fõpapok és az írástudók, teljes igyekezettel vádolván õt. [13]
11 Héródes pedig az õ katonáival egybe semminek állítván és kicsúfolván õt, minekutána felöltöztette fényes ruhába, visszaküldé Pilátushoz.
12 És az napon lõnek barátok egymással Pilátus és Héródes; mert az elõtt ellenségeskedésben valának egymással. [14]
13 Pilátus pedig a fõpapokat, fõembereket és a népet egybegyûjtvén, [15]
14 Monda nékik: Ide hoztátok nékem ez embert, mint a ki a népet félrevezeti: és ímé én ti elõttetek kivallatván, semmi olyan bûnt nem találtam ez emberben, a mivel õt vádoljátok:
15 De még Héródes sem; mert titeket õ hozzá igazítálak; és ímé semmi halálra való dolgot nem cselekedett õ.
16 Megfenyítvén azért õt, elbocsátom. [16]
17 Kell vala pedig elbocsátania nékik ünnepenként egy foglyot. [17]
18 De felkiálta az egész sokaság, mondván: Vidd el ezt, és bocsásd el nékünk Barabbást! [18] [19]
19 Ki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe.
20 Pilátus azért ismét felszólala el akarván bocsátani Jézust; [20]
21 De azok ellene kiáltának, mondván: Feszítsd meg! Feszítsd meg õt!
22 Õ pedig harmadszor is monda nékik: Mert mi gonoszt tett ez? Semmi halálra való bûnt nem találtam õ benne; megfenyítvén azért õt, elbocsátom! [21]
23 Azok pedig nagy fenszóval sürgeték, kérvén, hogy megfeszíttessék; és az õ szavok és a fõpapoké erõt vesz vala. [22]
24 És Pilátus megítélé, hogy meglegyen, a mit kérnek vala. [23]
25 És elbocsátá nékik azt, a ki lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe, a kit kértek vala; Jézust pedig kiszolgáltatá az õ akaratuknak. [24]
26 Mikor azért elvivék õt, egy Czirénebeli Simont megragadván, ki a mezõrõl jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után. [25]
27 Követé pedig õt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, a kik gyászolák és siraták õt. [26] [27] [28]
28 Jézus pedig hozzájok fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon.
29 Mert ímé jõnek a napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddõk, és a mely méhek nem szültek, és az emlõk, melyek nem szoptattak!
30 Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket!
31 Mert ha a zöldelõ fán ezt mívelik, mi esik a száraz fán?
32 Vivének pedig két másikat is, két gonosztevõt õ vele, hogy megölessenek. [29]
33 Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszíték õt és a gonosztevõket, egyiket jobbkéz felõl, a másikat balkéz felõl. [30] [31]
34 Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az õ ruháit, vetének reájok sorsot. [32] [33] [34]
35 És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig õt a fõemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha õ a Krisztus, az Istennek ama választottja. [35] [36] [37]
36 Csúfolák pedig õt a vitézek is, odajárulván és eczettel kínálván õt. [38]
37 És ezt mondván néki: Ha te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat!
38 Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betûkkel: Ez a zsidóknak ama Királya. [39]
39 A felfüggesztett gonosztevõk közül pedig az egyik szidalmazá õt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is! [40]
40 Felelvén pedig a másik, megdorgálá õt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! [41]
41 És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett.
42 És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljõsz a te országodban!
43 És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban. [42]
44 Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lõn az egész tartományban mind kilencz órakorig. [43]
45 És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada.
46 És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala. [44]
47 Látván pedig a százados, a mi történt, dicsõíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala. [45]
48 És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, a mik történtek, mellét verve megtére. [46]
49 Az õ ismerõsei pedig mind, és az asszonyok, a kik Galileából követék õt, távol állának, nézvén ezeket. [47]
50 És ímé egy ember, kinek József vala neve, tanácsbeli, jó és igaz férfiú, [48]
51 Ki nem vala részes azoknak tanácsában és cselekedetében, Arimathiából, a zsidók városából való, ki maga is várja vala az Istennek országát; [49]
52 Ez oda menvén Pilátushoz, elkéré a Jézus testét.
53 És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyhezteté azt egy sziklába vágott sírboltba,melyben még senki sem feküdt. [50] [51]
54 És az a nap péntek vala, és szombat virrada rá. [52]
55 Az õt követõ asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt, és hogy miképen helyeztetett el az õ teste. [53]
56 Visszatérvén pedig, készítének fûszerszámokat és keneteket.
57 És szombaton nyugovának a parancsolat szerint.