1 Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók fõembere: [1][2][3]
2 Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentõl jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele. [4][5][6]
3 Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. [7][8][9][10][11][12][13][14][15]
4 Mondta néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az õ anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é? [16]
5 Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztõl és Lélektõl, nem mehet be az Isten országába. [17][18]
6 A mi testtõl született, test az; és a mi Lélektõl született, lélek az. [19][20]
7 Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
8 A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jõ és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektõl született.
9 Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek? [21]
10 Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket? [22]
11 Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.
12 Ha a földiekrõl szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekrõl szólok néktek?
13 És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennybõl szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.
14 És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie. [23]
15 Hogy valaki hiszen õ benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen. [24][25]
16 Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az õ egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen õ benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. [26][27][28][29][30]
17 Mert nem azért küldte az Isten az õ Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
18 A ki hiszen õ benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
19 Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az õ cselekedeteik gonoszak valának. [31][32]
20 Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyûlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az õ cselekedeteit fel ne fedessenek;
21 A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az õ cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.
22 Ezután elméne Jézus az õ tanítványaival a Júdea földére; és ott idõzék velök, és keresztele. [33][34][35][36]
23 János pedig szintén keresztel vala Énonban, Sálemhez közel, mert ott sok volt a víz. És oda járulának és megkeresztelkedének.
24 Mert János még nem vetteték a tömlöczbe.
25 Vetekedés támada azért a János tanítványai és a judeaiak között a mosakodás felõl. [37]
26 És menének Jánoshoz és mondának néki: Mester! A ki veled vala a Jordánon túl, a kirõl te bizonyságot tettél, ímé az keresztel, és hozzá megy mindenki.
27 Felele János és monda: Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennybõl adatott néki.
28 Ti magatok vagytok a bizonyságaim, hogy megmondtam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem hogy õ elõtte küldettem el.
29 A kinek jegyese van, võlegény az; a võlegény barátja pedig, a ki ott áll és hallja õt, örvendezve örül a võlegény szavának. Ez az én örömem immár betelt.
30 Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.
31 A ki felülrõl jött, feljebb való mindenkinél. A ki a földrõl való, földi az és földieket szól; a ki a mennybõl jött, feljebb való mindenkinél. [38][39]
32 És arról tesz bizonyságot, a mit látott és hallott; és az õ bizonyságtételét senki sem fogadja be.
33 A ki az õ bizonyságtételét befogadja, az megpecsételte, hogy az Isten igaz.
34 Mert a kit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja; mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket. [40]
35 Az Atya szereti a Fiút, és az õ kezébe adott mindent. [41][42]
36 A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta. [43]
↑ 3:3-8 Hit általi gondolkodásmódváltás: újjászületés: Uk 138:8.8. A szellemtől született: Uk 156:5.2. A szellemtől született: Uk 193:0.3. Szellemi „születés” napja: Uk 103:2.1.
↑ 3:5 Isten szellem, az Ő országa szellemi: Uk 134:4.2. Isten Lelke (Szentlélek): Uk 8:5.5. Szentlélek: Uk 34:4.1. Lélek az emberben (Szentlélek): Uk 103:1.6. Isten Lelke (Szentlélek): Uk 8:5.3.
↑ 3:22b,26b Jézus apostolai nem keresztelnek: Uk 143:6.2.
↑ 3:25-36a János tanítványainak kérdései: Uk 135:11.2.
↑ 3:31-34 Az Atya a Fiú által kinyilatkoztatott: Uk 169:4.2. Teremtő Fiak fiainak kinyilatkoztatása az Atya: Uk 20:10.3. Azért jött, hogy felfedje atyát: Uk 165:3.8. Jézus kinyilatkoztatja Istent az emberiségnek: Uk 120:2.8. Jézus azért jött, hogy kinyilatkoztassa az Atyát: Uk 153:2.4. Jézus kinyilatkoztatta Istent az embernek: Uk 16:9.6.
↑ 3:31-35 Kinyilatkoztatja az egyesült természetet: Uk 169:4.2.
↑ 3:34 3. rész: A szellem belülről beszél: Uk 3:1.4.